Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 1. kötet (1880)

VI. A btkv. javaslatának átalános tárgyalása a főrendiházban. Schlauch Lőrincz. 145 mindent, a mit a tudomány üdvöset alkotott,'lehetőleg megfigyelvén, a mit a gyakorlat s hazai viszonyaink javasoltak: oly codexet nyújt, a mely az európai előhaladt nemzeteknek büntető törvénykönyveivel méltán vetekedhetik. Tökéletességet azonban magának nem igényelhet; az egyesített rendszer minden előnyeivel bir, a nélkül, hogy hátrányait egészen elkerülhette volna. Az állami szempontoknak és a hasznosság elveinek részben túlsúlyt engedvén, az erkölcsi bűntetteknek ^és vétségeknek veszélyességét némely modern államelméletek álláspontjáról szemlélvén, és azoknak büntethetőséget kiválólag a közérdek muló igényei szerint mérlegelvén, itt-ott a subjectivismus lejtőjére jut. így, a midőn a vallás elleni vétségnek qualificatióját csak is a szertartási helyiségekre s a ténykedő lelkészre korlátozza, a vallásnak pedig, mint az államélet s az , „, , _ . ,., ' 7 r „ , A vallás büntetőjogi védelme. erkölcsiség sarkkövének, s igy mindenesetre közérdekű tényezőnek a szertartás helyiségén kívüli bármi súlyos megsértését büntetlenül hagyja, nem annyira az Örök igazság elveit, mint inkább a szűkebb policialis érdekeket védi. Véleményem szerint az államnak minden intézkedésében, s különösen a közerkölcsiség megóvására szánt btkvekben nem lehet eléggé hangsúlyoznia, mennyi fontosságot tulajdonit azon intézménynek, mely az állampolgár legbecsesebb kincsét képezi. A törvényjavaslat e pontban visszanyúlt az ,1810-ki franczia code pénalra, mely még a 89-ki elvek behatása alatt készült. Még a legújabb német btkv. is nagyban s egészben a törvény oltalma alá helyezi a vallást mint ilyent, a mint az minden testületi jogot nyert vallási társulat által gyakoroltatik, és az istennek káromlását (Gotteslasterung), a vallás szokásainak, intézményeinek kigúnyoltatását s meggyaláztatását bünteti. Továbbá a törvényjavaslat bünteti a hamis esküt, mint hazug hivatkozást a legfelsőbb lényre, bünteti az egyéni, a családi élet tisztasága, valamint a házasság elleni me, , j , . • j , ,, - f ..i • A kozvad túlságos korlátozása. renyleteket. Igen helyesen. Mert mindazok alkatrészei azon erkölcsi világnak, mely ismét alapját képezi a jól rendezett közéletnek. De miután ezen büntettek, néhánv esetet kivéve, nem hivatalból üldöztetnek, hanem csak a sértett fél kezdeményezésének tartatnak fenn, ismét eltűnik a magasabb szempont, eltűnik a társadalmi jelleg, s ezen fontos ügyek a magánérdek szűk körébe helyeztetnek át. A kérdés: mikor van helye a hivatalból történő közbelépésnek, nincsen ma még megoldva, s valamint még a tudományos körökben mélyen járó vita tárgyát képezi, ugy a btkvekben igen eltérő alkalmazást nyert. Angolországban majdnem minden a sértett fél kezdeményezésének tartatik fenn, s csak igen ritka kivételes esetekben engedtetik meg a hivatalos beavatkozás. Francziaországban ellenben ezen beavatkozás igen nagymérvű. Középutat tartott a német büntető codex, s csak a legújabb büntető novella szorította azt meg. Ez utóbbi történik a magyar büntető törvényjavaslatban, mely csak akkor enged nagyobb hivatalos beavatkozást, ha az állam speciális érdeke forog kérdésben. így bizonyos bűntettekben, melyek idegen állam vagy Magyarországnak állami léte ellen; vagy hatóságok s ezeknek kiküldöttjei, közhivatalnokok, a közös hadsereg, a tengerészet, a honvédség ellen, vagy valamely királyi minister, az Összes kormány ellen; vagy külföldi uralkodó, államfő, azoknak felhatalmazott követe vagy ügyviselöje ellen elkövettetnek, mindezekben a hivatalbóli eljárásnak van helye. Azonban szerény véleményem szerint az erkölcsiség elleni bűnös merényletek épen oly szoros viszonyban vannak a közérdekkel, mint az általam felemiitett, mindenesetre fontos ügyek. Nem áll-e az államnak érdekében, hogy a közerkölcsiség minden irányban érintetlenül fentartassék ? tanácsos-e a corrumpált világnézetek özönében a magánakaratra bízni azt, a minek sértetlen fentartásától az államnak erkölcsi ereje függ? Tudom m. för., mennyi fontos érdek sértetik az állam gyakori hivatkozása által, nern tagadom, hogy a családi élet oly szentély, melybe avatlan kezekkel nyúlni nem lehet, nem szabad a nélkül, hogy az inquisitorius eljárásnak egész gyűlölete alkalmazásba ne vétessék; de ki tagadhatja, hogy oly esetek is merülnek fel az erkölcsiség terén a családon kivül, sőt család kebelében is, melyekkel szemben az állam nem maradhat kÖzönbÖs ? A szülői erőszak utján létrejött házasságok, a megcsonkított s koldulásra kényszeritett gyermek, a természet elleni büntettek, a hamis eskü számtalan esete, melyek ijesztő mérvben szaporodnak, mélyen sértik az erkölcsi közmeggyözödést és az által a jogrendet is. Itt a törvényhozásnak szigoruabb intézkedése talán mégis indokolva volna. Eszmetársitás utján bátor vagyok még egy pontot felemlíteni. Atalános felfogás az s én ezt teljesen jogosultnak tartom, hogy a büntető törvénynek reális alapon kell nyugodnia, s valamint új közjogi alapot nem alkothat, ugy nem szabad oly cselekményt bűntettnek vagy vétségnek 19