Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 1. kötet (1880)

VI. A btkv. javaslatának átalános tárgyalása a főrendiházban. Perczel Béla. 137 A részesség meghatározásához mindenkor tökéllek : a felbujtóra nézve a reábirás, a tettesre nézve pedig a bűnös szándék megtörtént kivitele. E helyütt nem szabad érintetlenül hagyni azt sem, hogy a nem sikerült felbujtást a jelen törvényjavaslat azon indoknál fogva nem tartja büntetendőnek, mert a büntettet rendszerint megelőző cselekményt, melynek foganatosítása, a bűntett el nem követése miatt, érvényre nem jutott, bizonyos meghatározott esetek kivételével nem tartja a büntető törvénykönyv keretébe tartozónak. A szándék és gondatlanságról a törvényjavaslat azon elv szem előtt tartása mellett intézkedik, hogy büntettet és vétséget csak szándékosan elkövetett cselekmény képezhet, ez utóbbi azonban gondatlanságból is származhatik azon kivételes esetekben, melyeket a törvényjavaslat ilyesekül kijelel. Bűnhalmazat alatt a törvényjavaslat azon esetet érti, midőn ugyanazon személy több különböző, vagy egyenlő jogellenes cselekményt követ el, mely esetben mindenkor, a mennyiben a bűnvádi eljárást kizáró okok nem léteznek, a törvény teljes szigorán felül, a szabadságvesztés büntetése a legsúlyosabb fokig is felemelhető. A visszaesésre vonatkozólag a törvényjavaslat általános intézkedéseket nem tartalmaz ugyan, de részletesen megjelöli azon egyes bűntetteket és vétségeket, melyeknél az nemcsak súlyosbító beszámítás alá esik, hanem egyúttal megfosztja a tettest a törvényjavaslatban felvett, a bűnös megjavítására czélzó, sőt szabadsága használatára előkészítő üdvös intézkedések legsikeresebbjétől is, vagyis a feltételes szabadlábra bocsátás kedvezményétől. III. II büntető ÉÉjÉp javaslatának átalános tárgyalása a főrendiházban. A n3. országos ülés i878. február 18-án Majláth György elnöklete alatt. Elnök: Következik a napirend második tárgya: törvényjavaslat a magyar büntető törvénykönyvről. Méltóztassék felolvasni a hármas bizottság jelentését. Vay Miklós b. koronaőr: Tán felolvasottnak lehetne venni a jelentést, mely a ház tagjai előtt úgy is ismeretes. Elnök: A jelentés átalánosságban már úgy is ismeretes a ház tagjai előtt, miután az az utóbbi ülésben felolvastatott; az egyes fejezeteknél azonban mégis szükséges lesz a jelentésre reflectálni. Méltóztassanak tehát felszólalni azok, kiknek a törvényjavaslatra nézve átalánosságban észrevételük van. Perczel Béla igazságügyminister: Nm. eln. ur, m. fr.! Midőn a m. fr. a kormány által a törvényhozás elé terjesztett büntető törvénykönyvnek tervezete feletti tanácskozásukat megkezdik, bátran felmentve tekinthetem magamat a büntető törvénykönyvnek akár fontosságát, akár pedig szükségességét indokolni. A m. fr. bölcsen tudják, hogy egy büntető törvénykönyv a társadalmi és magánélet legtöbb viszonyát érinti, hogy a büntető törvénykönyvtől függ úgy az állam biztonsága, valamint az egyesek anyagi és erkölcsi javainak oltalma; hogy az igazság és társadalmi rend megköveteli, hogy a bűnös megfenyíttessék és hogy ugyanazon igazság és társadalmi rend megköveteli azt is, hogy csak az legyen büntethető, ki oly cselekményt követ el, mely a törvényben mint büntetendő cselekmény állapittatik meg és a büntetés azon mértékével sujtassék, minőt a törvény azon büncselekvényre nézve meghatározott. De a nemzettel együtt bizonynyal súlyosan érzik a m. fr. is, hogy az ország rendszeres büntető törvénykönyvvel nem bir, hogy a büntető igazságszolgáltatás az országban jelenleg egy minduntalan változó, következőleg bizonytalan és kétes értékű gyakorlatra van alapítva. Lehetetlen tehát meggyőződve nem lennem, hogy egy büntető törvénykönyvnek fontossága és szüksége a m. fr. előtt is kétségen felül áll. Mélyen érezték ezt már elődeink is. A magyar törvényhozás történetében a mellett, hogy némely érezhető hiányokon időközönként alkotott egyes törvények által történtek javítások, számos nyomát találjuk egy rendszeres büntető törvénykönyv alkotására irányzott törekvésnek; 18