Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 1. kötet (1880)

IV. A btkv. javaslatának átalános tárgyalása a képviselőházban. Csemegi Károly. 125 de annyi a veszély is, hogy e kettőt összefoglalni akarni emberi erőnek alig adatott; parlamentek pedig, nagy számú testületek egy időben mindkettővel megküzdeni teljesen képtelenek. (Helyeslés.) Ez az oka annak t. ház, s nem valami nagy mesterkéltség, melyet Simonyi Ernő t. képviselő ur keresett benne, hogy az igazságügyminister és T. elődje, kik magok bevallották a büntető törvénykönyv indokainak átalános bevezetésében, hogy ők gyengeségnek tartanák, ha azt hitetnék el magukkal, hogy ők mindent a leghelyesebben, a legjobban állapítottak meg. hogy javaslatukhoz már szó sem fér, hogy e két t. férfiú érezve a viszonyoknak nehézségét, érezve a két feladatnak rendkívüli nagy súlyát, nem mert egyidöben mindakettövel a vita terére lépni. Meg fogunk küzdeni előbb az egyikkel, azután a másikkal. Es él bennem a hit, hogy a t. háznak még ezen országgyűlésen alkalma lesz legalább arra nézve dönteni, hogy esküdtszék legyen-e vagy sem ? Elmondok még némelyeket Helfy Ignácz t. képviselő ur tévedéseiről. (Halljuk.) O ugyanis, aki olasz szakférfiakra, és közbevetőleg legyen mondva, nem mindig helyesen, mert például Rossi igenis olasz szármozásu. de franczia iró volt, mondom, ö aki olasz szakférfiakra oly gyakran hivatkozik és az olasz forrásoknak teljes ismeretével látszik birni : az 1865. évi büntető törvényjavaslatról beszélve, azt mondja, hogy az már törvénynyé vált. Helfy Ignácz: Ezt nem mondtam. Csemegi Károly: Bocsánatot kérek, határozottan ezt méltóztatott állítani, a mit én rectificálni vagyok kénytelen. Nem csak nem vált törvénynyé; hanem teljesen és egészen vissza is vonatott. (Derültség.) Azon szerencsés helyzetben vagyok, hogy az olasz kitűnő szakférfiak egyikének, ki épen ez időben egyszersmind e'öadója a büntető törvényjavaslatnak, épen a mai ülésbe jöttem előtt jelentését kaptam, melyben az újabban benyújtott törvényjavaslat iránt most terjeszti elő véleményét. Abból, hogy Olaszországban a bűnvádi eljárás és a büntető törvénykönyv tanszékét a cultusminister egyesítette, abból kiokoskodni, hogy egy és ugyanazon időben kell a parlamentnek megszavazni a büntető törvénykönyvet és a büntető eljárást: no ha ezt méltóztatik érvül felhozni, mondhatom, hogy nekem az én jogtudományom összegében ezen érvre ellenérvem nincsen (Derültség.) De mellőzve azt, vajon csakugyan oly rettenetes nagy hiba követtetett-e el azzal, hogy a büntető törvénykönyv beterjesztetett a büntető eljárás nélkül ? Egyet mindenesetre eredményezni fog ez az eljárás, azt t. i. hogy a még hátralevő két óriási nagy munkából az egyik be lesz végezve és hogy ha eddigi hiányunk főleg az, hogy nincs büntető törvénykönyvünk és nincs büntető eljárásunk, hogy ha viszonyaink türhetlenek azért, mert ez a kettő nincsen meg: a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat megszavazása után ezen nagyon érezhető bajok egyikétől mindenesetre megleszünk mentve. (Elénk helyeslés.) Ennyit a jelenleg követett eljárás okvetlenül fog eredményezni. (Helyeslés.) Es mind a t. háznak, mind azon t. képviselő uraknak, kik előbb nyilatkoztak, alkalmuk lesz tüzetesebben foglalkozni e kettő helyett a hátralevő egygyel és azon élénkséggel és erélylyel, melylyel nézeteiket képviselni szokták, képesek lesznek az esküdtszék vagy nem esküdtszék, a vádrendszer vagy a nem vádrendszer körüli kérdésekben véleményüket szintén érvényesíteni, Zsedényi Ede t. képviselőtársam is azt mondta, és ö szerencsés ... , , , , , , , ,. „ . . . A btkv. nemzeti jellege. összhangzásban találja magát a baloldali ellenzéknek csaknem valamennyi állításával (Élénk derültség), Zsedényi Ede t. képviselőtársam is azt mondta, hogy ez a törvényjavaslat egyesit magában egyet-mást a külföldi jogtudósokból és codexekböl; de hogy nem magyar. Sokan beszéltek erről. Beszélt róla, mint mondám, Zsedényi t. képviselőtársam ; hosszasabban fejtegették a dolgot Helfy Ignácz és Simonyi Ernő képviselő urak: egygyel azonban mind a hárman adósak maradtak; nemcsak meg nem mondták, hanem még csak nem is jelezték azt, minek kellene hát lennie, hogyan kellene csinálnunk azt, hogy a büntető törvény magyar legyen ? (Helyeslés a középen. Fölkiáltások a szélső baloldalon : „Készüljön a régi magyar törvények alapján !u) Méltóztassék kihallgatni. (Halljuk! Halljuk!) Ugyan kérem, másként kell-e a magyar lopást definiálni, mint a német lopást? (Zajos derültség. Helfy Ignácz: „Olaszországban nincs ló-lopás.M) Vajon más a franczia rablás ? más az olasz rablás ? A képviselő ur Rossival foglalkozott, Rossinál tehát megolvashatta volna, hogy az úgynevezett nemzeti büntettek a civilisátió nivellisátiója folytán lassanként eltűnnek s igen kevés az,