Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 1. kötet (1880)

IV. A btkv. javaslatának átalános tárgyalása a képviselőházban. Csemegi Károly. í 23 menyét is elfogadta, elfogadta a közvetítő intézetet is, hogy 10 évnél tovább börtönben csak azok fognak maradni, kikre a 10 év alatt a büntetés javitó hatása nem érvényesült. A kikre ezen büntetés javitóan működik ezen tiz év alatt, azok ki fognak menni a börtönből, és igy a tiz éven felüli büntetésnek káros hatása nem fog bekövetkezni; azokra pedig, nézetem szerint nem káros hatású, a kik még tiz év alatt sem tudtak megjavulni, ha tovább bent maradnak. Helfy képviselő ur azt hozta még fel, hogy nélkülözi ezen törvénykönyv nem az észt, mert az van benne, de a szivet. Én köszönettel fogadom, mint ezen párt tagja, és a törvénykönyvnek leendő elfogadója, hogy a t. képviselő ur beismeri, hogy a mit elfogadni készülünk: az nem esztelenség; hanem ha a t. képviselő ur abban, hogy a jelenleg érvényben levő büntetési rendszer a tudomány mai állása szerint legtökéletesebbnek ismert javitó rendszerrel váltatik fel, ha a humanismus ezen nyilvánlatában, a mely azonban óvakodik attól, hogy beteges humanismusba essék, nem látja a szívnek kifejezését: akkor nem tudom, hogy egy büntető törvénykönyvben mi módon nyerhet a szív kifejezést. (Élénk helveslés a középen.) Ezzel befejezem megjegvzéseimet és bocsánatot kérek, hogy azon határozott kijelentése u^án Helfy képviselő urnák, hogv ö nem jogász, azon értelemben, hogv foglalkoznék a joggal : én mégis bátor voltam jogászi észrevételeket tenni az ö beszédére. O beismerte előre, hogv az észjog alapján teszi az ö észrevételeit. Én Örvendek azon, hogy az észjog benne oly élesen nyilvánul, hogv egy codex megtámadására is birja, de miután a latin idézet az utóbbi időben a t. házban annyira járja, bátor vagyok én is egy idézetei felelni, a mely Ciceróból van véve, a ki az észjogot igv definiálja: „Est jus, quod natura omnia docuit animalia. (Élénk derültség és helyeslés a középen.) Csemegi Károly államtitkár: T. h.! (Halljuk! Halljuk!) Azon élénkség, melylyel a büntető törvénykönyv tervezete ezen t. h. valamennyi oldalán tárgyaltatík, bizonyságot tesz arról, hogy annak fontossága, annak nagy hordereje, annak a társadalmi és a magánélet legtöbb viszonyait átkaroló nagysága teljesen átértetett, s hogy ezen nagy horderö befolyása alatt nyilatkoznak az c^ves szónokok, a mi bizonyítékul szolgál arra nézve is, hogy ezen szellem fog uralkodóvá lenni akkor is, mikor meg fogják adni szavazatukat. Még azon körülmény is, hogv a háznak több t. tagja a büntető törvénykönyvet csak a bűnvádi eljárással együtt hiszi tárgyaihatónak: azt bizonyítja, ho^v e kérdés fontossága teljesen átérhetik, és hogv azon időben, midőn a polgári és állami létnek kis és na^y viszonyait átkaroló műre szavazatukat adják, mindazon garantiákkal kívánnak bírni, melyektől a teljes jogosság fü^g. Es én is azon nézetben vagyok, hogv a télies biztosítékot csak a büntető törvénykezésnek minden ágain végig vezetett és minden odatartozó törvényeknek teljes birása fogja megadni. És minthogv erről meg vagyok gvőzödve, nem képzelhetem azon esetet, hogy a kormánynak szándékában legven büntető törvénykönyvet hozni a nélkül, hogy egyszersmind szándékában ne lelvén megalkotni a büntető eljárást. De abban aztán nem tudok egyetérteni, ha azt méltóztatnak mondani: épen a garantiák kovetelmcnyei teszik szükségessé, hogy előbb a büntető eljárás hozassék meg. En ezt kénvtclen vagyok felfordított rendszernek nevezni, és őszintén megvallom, hogy Komjáthv t. barátomnak beszédéből szintén azt vettem ki, hogy ö ezen ^ j^, gS ^raí viszonya juristikai tudatnak hatása alatt állott, és midőn hosszasan és tartalmasán egymáshoz. beszélt mind a büntető törvénykönyvről, mind a bűnvádi eljárásról, Önkénytelenül, mintegy akaratlanul kicsúszott ajkain azon józan igazság, hogy büntető eljárást büntető törvénykönyv nélkül létrehozni lehetetlen. Ö ugyanis azt mondta: az eljárás biztosítja kiválólag a polgárokat, hogy az anyagi törvény igazságosan lesz alkalmazva. Midőn az eljárásról beszél, maga bevallja, hogy tulajdonképen egyedüli czélja az, hogy a létező büntető törvénykönyvnek igazságos alkalmazását biztosítsa. Sokféle rendszer van a büntető eljárásra nézve. Néhány controversiát az előttem szólott t. képviselőtársam is megemlített. Beszélhetünk vádrendszerröl, inquisitorius rendszerről, vegyes rendszerről. Beszélhetünk a vádrendszer befolyásáról a vizsgálatra, beszélhetünk az esküdtszéki vagy más intézményről. De egyre nézve egyetért válamennyi véleményárnyalat, mely számításba jöhet, s ezen egy az, hogy az egész büntető eljárásnak nincs egyéb czélja, mint cselekvésbe hozni, activálni magát az egész anyagi törvénykönyvet, a büntető törvénykönyvet.