Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 1. kötet (1880)

124 I. A btkv. tárgyalása átalánosságban. .Mindaz, a mi az eljárásban foglaltatik, mindaz, a mi a körül controvertáltatik, a mi meg* megállapittatik: arra megy ki, hogy olyan eljárás kell, mely biztosítja az államot és a polgárokat arra nézve, hogy az fog történni, mit a büntető törvénykönyv rendel. No már bocsánatot kérek, hogyan lehessen akkor előbb kívánni a bűnvádi eljárást, mielőtt léteznék a büntető törvénykönyv, mely azt mondja: én ezen esetre ezt rendelem. A büntető eljárás ott kezdődik, a hol a büntetendő cselekmény elkövettetett. Elkövettetett-e büntetendő cselekmény? Honnan méltóztatik azt nekem megmondani, hogy igen vagy nem ? Máshonnan nem, mint a büntető törvénykönyvből. E kérdés valódi elemeire felosztva ezt mondja: léteznek-e a fenforgó esetben azon ismérvek, mely ismérvektől a büntető törvénykönyv függővé teszi, hogy ezen vagy azon cselekmény eme vagy ama bűntettnek neveztessék. Továbbá léteznek-e azon ismérvek, melyektől a büntető törvénykönyv a büntetésnek ezen nemét és értékét függővé teszi? Mi a bűnvádi eljárás ? Vájjon legelőször is azon kezdi-e a biró, hogy vizsgál ? Nem, t. h., nem azon kezdi. A feljelentés esetében a bírónak először számot kell adni magának arról: vájjon úgy, a mint a dolog előtte feljelentetett, bir-e azon criteriumokkal, melyek azon cselekményt büntetendővé teszik? Ha e nélkül vizsgálati eljárást indítani mer, hivatalos kötelességével visszaé', és ö büntetendő. (Helyeslés.) Itt kezdődik a polgári szabadság kérdése. Meg kell előbb határozni a büntetendő cselekmény tényálladékát. A bírónak és az államhatalomnak functiója csak ott kezdődik, a hol azon lényeges ismérvek már fenforognak, melyektől a büntető törvénykönyv a büntetést függővé teszi. Addig nincs az államhatalomnak semmi beavatkozási joga. Addig neki gépezetét, közegeit mozgásba tenni nem szabad. Addig azon joga nincs, hogy engem, szabad polgárt, maga elé idézhetni merjen. (Elénk helyeslés.) Igenis a garantia kérdése a hatalom túlkapásai ellen ; ezen garantia fokozása tehát az, a mi szükségessé teszi, hogy előbb alkottassék meg a büntető törvénykönyv, azután a bűnvádi eljárás (Elénk helyeslés.) Én nem is szólok technikai dolgokról, nem mondom azt, legalább nem mutatom ki részletesen, hogy absolute lehetetlen bűnvádi eljárást készíteni anélkül, hogy tekintettel lennénk egy létező büntető törvénykönyvre ; a nélkül, hogy ha a bűnvádi eljárás mégis szövegeztetnék és torvénynyé válnék: későbben, midőn a büntető törvénykönyv megszavaztatik és törvényerőre emelkedik, elkerülhető volna, hogy azt a bűnvádi eljárást ne kelljen átalakítani az új büntető törvénykönyv megállapodásai szerint. (Helyeslés.) E kérdéssel sokan megküzdöttek, legutóbb Ausztriában is. Igenis, midőn a büntetőjog reformjának eszméje felmerül, és consisfentiára vergődik, a törvényhozások és a tudósok átkarolják mindkét ága reformálásának szükségét. De a kivitelben egy és ugyanazon perczben összekötni mindakettőt, erre t. ház, nincs példa. Különösen nincs példa parlementalis rendszer mellett. Zsedényi t. képviselő ur az általam mélyen tisztelt, halhatatlan emlékű nagy tudósunkra Szalay Lászlóra hivatkozott, s annak a „Pesti Hirlap"-ban megjelent egy czikkéből kivonatot is olvasott fel, a mely kivonat meggyőz bennünket arról, hogy Szalay akkor a német tudósoknak szemökre vefette, hogv miután nem tudták egy parlamenti ülésszak alatt megalkotni a bünfeTö törvénykönyvet, és a bűnvádi eljárást: ezen szerencsétlenség mentségéül okot, érvet kerestek. Igaz t. ház ezt Szalay irta. Érvül, a melyet a t. képviselő ur nem látott szükségesnek felolvasni, azt hozta fel a végén, hogy hisz az absolut kormányok, a királyok és császárok is, midőn kiadták a büntető törvénykönyvet, egyszersmind a bűnvádi eljárást is kiadták, tehát ez az argumentum a posteriori szól amellett, hogy együtt kell létrehozni mindakettőt. Mi gyenge utódai azon nagv szellemeknek, kik óriási alkotásokat kezdeményezvén, nagyszerű lendületet adtak a nemzet erkölcsi fejlődésének, mi egy elönynyel birunk azon nagv elődök felett: azon előnynyel, hogy későbben élünk. Azon tapasztalatok, mclveket ők nem tehettek, nekünk rendelkezésünkre vannak és ha Szalay László támaszkodva az akkori viszonvokra azt mondotta, hogy a Németországban nem rég azelőtt megszűnt absolut fejedelmek által kiadott törvénykönyvek mindkét részre kiterjeszkedtek; mi, kik később élünk, azt mondhatjuk, hogv mióta Szalay László azon czikkét megírta, igen sok büntető törvénykönyv, igen sok bűnvádi eljárás alkottatott; de olyan kettő, mely együtt hozatott volna létre: ezen a világon nincsen. S ezzel a ténynyel, melv históriai, egy nagy tanulság is ki van fejezve. Mind a büntető törvénykönyvnek, mind a bűnvádi eljárásnak oly roppant nagy feladata van, azoknak köre oly rengeteg, mindkettőnek egyes intézkedéseitől annyi sok függ, mindkettőben annyi az elv, a comroversia, annyi a nehézség,