Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 1. kötet (1880)

IV. A btkv. javaslatának átalános tárgyalása a képviselőházban. Simonyi Ernő. 117 a nép millióira fektette annak fentartását. Ha ez bebizonyodik, vájjon hasznára lesz-e ez a szabadságnak, a haladásnak és a demokratia elveinek: annak megítélését a t. házra bizom. Hivatkozott az igen t. előadó ur a Tripartitum Tirocinium hires szerzője, Szegedyrc, a ki száznegyven esztendő előtt azt mondta: „Sperandum aliunde regis et regni auctoritate intra annos non multos praxim criminalem regni propriam legibus conformem eloboratum iri." Ha ő már ezt száznegyven esztendő előtt mondta: hogyan halaszthatnánk most száznegyven év után ezen codexnek elfogadását ? T. h.! Én megengedem, nem vonom kétségbe, hogy időről-időre voltak szaktudósok, a kik a codificatiónak szükségét belátták és kiemelték sokkal előbb Szegedynél. Lord Bacon Angolországban Erzsébet királynénak proponálta azt, hogy az angol törvény codiíicáltassék, mert azt mondá: az angol törvény oly bonyolult, zavart és oly rettenetes halmazt képez, hogy abban eligazodni igen nehéz, szükséges tehát, hogy codificáltassék, ez égető szükség, e nélkül nem lehet el lenni. Erzsébet királyné, ki abban a tekintetben igen bölcs asszony volt hogy jó tanácsosokat választott magának, nem döntött e kérdésben maga, hanem megkérdezte a lord-kanczellárt: ez pedig azt mondta, hogy hiszen ehhez nem ért Bacon, és nem kell semmit sem csinálni; és elmaradt az angol codificatió, elmaradt a mai napig; pedig azért nem lehet mondani, hogy Angolországban az igazságszolgáltatás alantabb fokon áll, mint bármely európai más államban. Angolország törvényei ép olyanok, mint a mi törvényeink. Állnak azok országgyűlési decretumokból, országgyűlési törvényczikkekböl, a melyek az idők folyama alatt évrőlévre újonnan alkottattak, a régiek néha eltöröltettek, néha nem, mint még most is számtalan törvény van, a mely elévült ugyan, de benne van a törvénykönyvben és nem árt senkinek. Én egyátalában nem mondom azt, hogy lord Baconnak nem volt igaza abban, hogy jobb vagy hasznosabb lenne codificálni a törvényeket, mint azon rendetlen állapotban hagyni, a melyben vannak; hanem kétségbe vonom azt, hogy az mulhatlan kötelesség lenne, mert a nélkül meglenni nem lehet. Hiszen a tapasztalás mutatja, hogy most még háromszáz esztendő után is, — tehát nemcsak száznegyven esztendő után Szegedy idejétől, — Angolországban az igazságszolgáltatás ép oly jó lábon áll, mint Európa bármely államában, habár nincs codificatiója. Különben meg kell vallani azt is, hogy Szegedy mondása nem tanusit oly mély belátást, mint a minőt tanusitott például lord Baconnak megjegyzése, mert mikor Szegedy azt mondta: már akkor a praxis criminalis kidolgozás alatt volt, s azért természetesen azt hihette, hogy néhány esztendő alatt készen fog lenni. De ez még nem is az ö mondása, hanem caak annyiban az ö mondása, a mennyiben már mások belátták, hogy jó lenne az ilyen praxis criminalis, és ő mondta, hogy miután munkába vették, néhány év alatt életbe léphet, a mint életbe is lépett. Az igen t. előadó ur int bennünket az álphilanthropia ellen, a mely minden gonosztevőt beszámithatlan betegnek lát. Igen, az álphilanthropiától óvakodnunk kell, de azt még sem szabad szem elöl téveszteni, hogy a büntetés czélja nem a boszúállás, hanem a büntetés czélja a javítás; mihelyt ezt szem elöl tévesztjük, eltévesztettük a czélt. Igaza volt lord Broughamnak, midőn azt mondta, hogy a bűnösök morális betegek, ennélfogva a börtönnek egy morális kórháznak kell lenni, a hol ezen betegek gyógyíttatnak. Én nem mondom, hogy minden bűnös meg fog gyógyulni? mert vannak gyógyithatlan betegek is, más kórházakban is; de oda kell törekedni és a büntető igazságszolgáltatás czéljának annak kell lenni, hogy ezen bűnösök javuljanak és a társadalom hasznos tagjai lehessenek. Az igazságügyminister ur előadásában azzal indokolta az 1843-iki codex el nem fogadhatását, mert azóta egy harmadszázad mult el, és a tudomány nagyot haladt, de űj bűnök is keletkeztek, a melyek abban belefoglalva nincsenek. Hát bele kellett volna foglalni. Az csak mégis könnyebb dolog lett volna, mint egy egészen űj codexet kidolgozni; és át is kellett volna minden esetre nézni, mert ha 33—34 év múlva készítünk egy codexet, okvetlenül találunk javítani valót rajta. A mi a t. minister ur nézetét illeti, hogy talán jobb lett volna, hogy ha a két ház egymás irányában engedékenyebb lett volna, és elfogadja ezen törvényt: erre nézve, ha a lényeges körülményeket tekintem, kénytelen vagyok igazságot adni a minister urnák; mert azon törvénykönyv még úgy is, a mint azt a főrendek akarták elfogadni, sokkal liberálisabb, és sokkal inkább a haladás utján van, mint azon törvényjavaslat, a mely most előttünk fekszik. Ebben az értelemben tökéletesen igaza van a minister urnák. De hogy miért nem fogadták el azon törvénykönyvet akkor: én részemről igazolom őket, és azt mondom, hogy azoknak a nemes embereknek, a kik a rendi alkotmány alapján ültek ott össze, ezerszer igazuk volt visszavetni a törvénykönyvet ; /