Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 1. kötet (1880)

1G I. A btkv. tárgyalása átalánosságbatt. maguk belátták, hogy a minimum rideg meghatározása átalában nem alkalmazható, hanem a körülmények tekintetbe vételével a biró discretiójára kell bizni, hogy ö határozhassa meg a fenforgó körülményekhez képest a minimumot. Egyébiránt átalában azt senki nem fogja kétségbe vonni, hogy a minimum meghatározása azon czélból, hogy a büntetés egyforma legyen: két egyénre nézve igen is különböző; a mi az egyikre igen nagy büntetés, azt a másik fel sem veszi. E tekintetben tehát nem lehet eléggé óvatosan eljárni, hogy túlszigorúan ne büntessünk. Hiszen az igen t. előadó ur is, midőn a kegyelmezési jogról szólott, tulajdonképen arra is csak azt mondja, hogy a kegyelmezési jog már csak azért is szükséges, — nem mondja ugyan ezen szavakkal, hanem az magyarázható ki belőle, — hogy mintegy correctivumául szolgáljon annak, hogy ha a biró hibázni fogna, súlyosabban szabván ki a büntetést, mint szükséges. Kétségbe vonom, hogy correctivumául szolgál ezen minimum meghatározása, mert ha a minimum meg van határozva, a biró oly helyzetbe jut, hogy a legjobb akarata mellett sem tehet egyebet, minthogy kimondja a meghatározott büntetést. A mi a kegyelmezési jogot illeti, én megvallom, hogy azt bizonyos esetekben elfogadhatóul tartom, miután a tapasztalás szerint igen sokszor történtek oly hibák az igazságszolgáltatásnál, a melyeknek néha mellőzhetetlenül meg kellett történnie. Én tudok például esetet, hogy Francziaországban egy leány bevallotta, hogy megölte az apját, és mikor a biró azt monda neki; adja ide hát azt az órát, a melyet tőle elvett, nem tudta Oda adni. Két év múlva pedig meghalt Belgiumban egy ember, a ki bevallotta, hogy ö ölte meg a leány apját, itt tehát a leányt saját vallomása alapján el kellett Ítélni és csak a jurynak sajátságos Ösztöne és azon tendentia által nem ítéltetett halálra, hogy akkor Francziaországban nagyon el volt terjedve azon nézet, hogy a halálbüntetést el kell törülni. A jury bűnösnek találta ugyan, hanem enyhítő körülmények alapján nem ítéltetett halálra, s csak ennek volt köszönhető, hogy a nő életben hagyatott, mert rendes körülmények között ki kellett volna végeztetnie. És mi történt, mikor kisült a dolog ? Az államügyész megharagudott (Derültség), hogy hiszen itt rendes uton volt keresztül vive a per, ezt nem lehet bolygatni, maradjon a leány ott a hol van, és nagy megerőltetésbe került, hogy a szegény nő a börtönből kimenekült. Vannak ilyen esetek, melyek sokszor lehetetlenné teszik a hiba kikerülését; több ilyen frappáns példát is tudnék felhozni, de úgy hiszem, nincs szükség rá. Megengedem, hogy bizonyos esetekben a kegyelmi jog gyakorlása elfogadható; de nem úgy, mint a t. előadó ur mondotta: korlátlanul a legtágabb kiterjedésben. Engedelmet kérek, én a kegyelmezési jog gyakorlását alkotmányos országban az illető minister felelőssége mellett tartom csak gyakorolhatónak. Ez tehát nem a legtágabb, ezért a minister felelős. Ö ajánlhatja a megkegyelmezést; de ha ezért kérdőre vonatik, azt indokolni tartozik és igazolni azt, hogy itt a kegyelmezési jog helyesen gyakoroltatott legyen ; mert hogy csupán nem tudom hajlamból, vagy más valamely indulatból, vagy politikai szempontokból kegyelmezést gyakoroljunk: azt egyátalában nem tartom helyesnek. Előadó ur" hivatkozott még arra, hogy a nyugati befolyás nagy hatással volt a mi törvénykönyvünkre, és itt felhozza Kálmán törvényét: De strigibus, quae non sunt, mentio non fiat. Azt mondja, hiába hivatkozunk bizonyos Önérzettel reá. Nem hiába. Az tény, hogy a XII. században már Magyarországon oly felvilágosodott fejedelem uralkodott, és annak oly felvilágosodott tanácsosai voltak, hogy azt, a mit akkor az egész világ hihetetlennek tartott, ő törvénybe iktatta. Hogy aztán később más törvény hozatott, mint az igen t. előadó ur mondotta : én ezt nem a nyugati befolyásnak tulajdonítom. Vannak a nemzetek életében is visszaesések. Kétséget nem szenved az, hogy Kálmán idejében e tekintetben sokkal felvilágosodottabb volt a nézet, mint 1549-ben, a midőn visszaesés történt. Kétséget nem szenved, hogy az 1843-iki codex. sokkal, de sokkal liberálisabb ezen codexnél. Nyugati befolyás ? Nem. Mert visszaesés történt a nemzet szellemében, mert visszafelé megyünk, most a reactió útjára léptünk, (Helyeslés a szélső baloldalon) és azt, a mit akkor a rendi képviselet alapján alkotott tábla elfogadni nem akart, önök annál sokkal roszabbat a népképviselet alapján Összejött országgyűlés által kívánnak elfogadtatni. Lehetne-e ez máskép, mint úgy, hogy visszaesés történt Magyarországon, hogy a szellem nem az többé, mely volt akkor, nem azon liberális, azon felvilágosodott szellem vezeti ma az országot, mely vezeté az 1843-iki rendi táblát. Ha vájjon hasznos lesz-e ez a szabadságnak átalában és a demokratiai elveknek ? vagy valaha azt kell-e mondanunk, hogy azon alkotmány, melyet néhány százezer nemes ember századokon át tudott megóvni, ezen alkotmány akkor dőlt romba és elenyészik, mikor néhány százezer nemes ember arzal akarta az alkotmányt megerősiteni, hogy