Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 1. kötet (1880)

112 I. A btkv. tárgyalása átalánosságban. van. Mi sohasem csináltunk belőle titkot, hogy mi izgatunk ezen alkotmány ellen, én izgatok ott, a hol szerét tehetem, és izgatni fogok mindig életem utolsó perczéig az alkotmány ellen, (Helyeslés a szélső baloldalon,) és igy hát akkor önök minket is bűnösöknek nyilvánitanak. (Felkiáltások a szélső balfelöl: Igaz! Ugy van!) A t. államtitkár urnák igenlő integetése maga elég ok, kell, hogy legyen arra, hogy az ö neve legyen kötve Magyarország büntető törvénykönyvéhez. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Hallatlan uraim az a büntető jog, a parlamentalismus, a politikai működés történetéhen, hogy egy párt azért, mert többségben van, alkosson oly törvényt, a melynek értelme egyenesen az, hogy a ki az én felfogásomban nem osztozik, a ki ez általam hozott törvénynek megváltoztatására fog törekedni : az bűnös. (Mozgás a középen.) Engedelmet kérek, ez van abban kimondva. Ha én oda akarom vinni Magyarország országgyűlését, hogy az általam rosznak hitt, rosznak tudott közösügyi alkotmányt megváltoztassa: miként érhetem ezt el? Ugy, ha a közvéleményt erre előkészítem és ily uton, becsületes, törvényes, alkotmányos uton iparkodom a haza népének többségét az én vélekedésemre birni. Miként érhetem el azt? Nem más uton, minthogy én a létező állapotok ellen izgatok, izgatok azáltal, hogy kimutatom azoknak káros voltát. Kimutatom a sebeket, melyeket az a nemzet testén ejt, izgatom a mennyire lehet ellene a népet és ily módon elindulva, készítem el a közvéleményt a jövő választásokig, hogy a választók majd arra szavazzanak, a ki ez állapot megváltoztatni akarja. Ez alkotmányos küzdelem, ez parlamentális küzdelem. Természetesen a ki ezt tagadja, annak lehet fogalma minden német tudósról, de a politikai jogokról nincs fogalma. (Helyeslés a szélső baloldalon. Igaz! Ugy van !) És ez systematice van itt kidolgozva : nem új ez a dolog ezen törvénykönyvben. Méltóztatnak emlékezni, hogy — ha jól emlékszem — öt évvel ezelőtt beterjesztetett egy választási törvény, ebben a választási törvényben csaknem szórói-szóra benne volt e szakasz. Annyira megbotránkozott rajta az országos közvélemény, hogy magok a tervezők már a bizottság elé sem merték ezt hozni, és előre kitörülték. Később újra megkísértették a legújabb választási törvénybe belehozni; de már maga a többség sem akarta ezt, mert visszaemlékezett reá, hogy mily rosz vért csinált ez az . első alkalommal az országban. Nagyon jól emlékszem reá, hogy a t. államtitkár ur ekkor ezt mondta: majd bele fogjuk tenni a büntető törvénykönyvbe. Csakugyan bele tették. Tehát ez nem egyéb, mint folytatása azon erőszakoskodásnak, a melyet 5—6 esztendővel ezelőtt kezdtek, akkor keresztül vinni nem mertek, nem bírták, most ily uton akarják keresztül vinni. Engedelmet kérek, én azt hiszem, hogy senki tőlünk azt az egyet még sem kívánhatja, hogy mi magunk hozzájáruljunk egy olyan törvénynek életbeléptetéséhez, a melynek fő czélja, hogy ne mondjam egyetlen czélja, biztosítani azon közjogi alapot, melyet Önök megteremtettek, mely hazánkat oly nyomorba ejtette, hogy megszavazzunk egy törvényt, a mely elzárja elölünk még az utat is arra, hogy ezentúl is becsületes hazafiúi kötelességünket teljesíthessük. Én nem szavazom meg a törvényjavaslatot, s pártolom Komjáthy Béla határozati javaslatát. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Papp Sándor: T. h.! Én a beterjesztett törvényjavaslatot átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom ; szükségesnek tartom azonban szavazatomat, ha a t. ház becses türelmével találkozom, és különösen a t. előadó urnák szakavatott előadása után, nagyon röviden indokolni. (Halljuk!) Köztudomású tény, miszerint párt és nézetelleneink egy idő óta ezen országgyűlést ugy a sajtó utján, mint e házban, ugy a közigazgatási administratió, valamint a juridicai téren azzal vádolják, hogy igen keveset tett. Habár szemben azon válságos külpolitikai helyzettel, a mely legfőbb figyelmünket folytonosan lekötve tartotta és fájdalom, jelenleg is tartja; szemben azon régóta vajúdó kiegyezési kérdéssel, mely minden erőnket, áldozatkészségünket, hogy ne mondjam, türelmünket próbára teszi, szemben e nehézségekkel különösen, ha a megalkotott törvényekre gondolunk: kitűnik, hogy ezen országgyűlés nagyobb mértékben az administratió és kisebb mértékben a juridikai téren feladatának megfelelt, és munkaidejét ok nélkül nem pazarolta. Azonban ezen egy törvényjavaslat beterjesztése elegendő arra, hogy ezen téves állítást megczáfolja, valódi értékére leszállítsa. Mert véleményem szerint ezen törvényjavaslat által századok mulasztása lesz pótolva, és oly vivmánynyal dicsekedhetünk a magyar igazságszolgáltatás terén, melyet a vén Európa jogászai és a komolyan gondolkodó hálás utókor csak elismeréssel fog üdvözölni.