Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 1. kötet (1880)

IV. A btkv. javaslatának átalános tárgyalása a képviselőházban. Papp'Sándor. Simonyi Ernő. 113 Azonban én nemcsak ezen indokból fogadom el ezen javaslatot; de elfogadom legkivált azért, mert ezen tÖrvénvjavaslat által véleményem szerint, a vidéken majdnem családi monopóliummá vált birói Önkénynek, tisztelet a kivételeknek, korlátlan birói belátásnak valahára gát vettetik; mert az illető biró positiv törvény hiányában nem lesz kénytelen ítéletét indokolni hol szent István, hol Kálmán király, hol II. József, vagy a halva született 1791-iki vagy 1827-iki törvényjavaslatokkal, vagy ha még bölcsebb akar lenni az illető biró, nem lesz kénytelen az osztrák büntető törvénykönyv szószerinti szavait a magyar honpolgárra alkalmazni. Azonban t. ház, elfogadom a törvényjavaslatot, mert, és itt különösen concret esetre hivatkozom, meg fog szűnni azon anomália, mely a felerészben Szatmár megyéhez, felerészben Szolnok-Doboka megyéhez csatolt Kővár vidéket az által érte, hogy törvénykezési tekintetben egészen az erdélyi törvényszék, tehát az osztrák bíráskodás alá bocsáttatott, holott a lakosság másik része pártiumbeli, a magánjog terén állván, a törvénynek ily kedvezményében törvényesen nem részesittetett. (Helyeslés.) És elfogadom azért, mert megszűnik azon eshetőség, mely egy bizonyos szatmármegyei honpolgárral történt, a ki becsületsértési kereset folytán egy havi börtönre Ítéltetett, holott nagyon jól tudjuk, hogy magyar magánjogunk szerint a becsületsértési keresetek polgári eljárás tárgyait képezik. Számos ily esetet"hozhatnék fel, melyek mindazt igazolják, hogy egy büntető törvénykönyv meghozatala sürgős szükséggé vált annál is inkább, mert a legnagyobb anomáliának tartom azt, hogy egy hazának gyermekei egy és ugyanazon időben a törvénynek külön korlátai és külön védelma alatt álljanak. (Helyeslés.) Elfogadom tehát a törvényjavaslatot, mely hivatva van ez anomáliát megszüntetni, s fentartom azon jogomat, hogy a részletes tárgyalásnál az egyes szakaszokhoz hozzá szóljak. (Helyeslés.) Simonyi Ernő: T. h.! Igen sajnálom, hogy tegnap egészségi állapotom nem engedte kellő figyelemmel kisérnem az elmondott szép beszédeket, s nem engedte azon figyelemmel tennem jegyzeteket, mint a tárgy fontossága, komolysága megérdemlette, igényiette volna. Most sem vagyok azon állapotban, hogy képes lennék ezen nagy fontosságú ügyben igazán, tüzetesen és kimeritöleg szólani. Méltóztassék azonban megengedni, hogy néhány megjegyzést tegyek és indokoljam azon eljárásomat, hogy Komjáthy tiszt, barátom által benyújtott határozati javaslatot aláirtam és elfogadtam, ennélfogva én ezen törvénykönyvnek tárgyalását most a napirendről levétetni kivánom. A mi illeti azt, hogy a codificatió jó, azt ugy hiszem tagadni senki nem fogja, eddigelé nem hallottam egyfelül sem senkit, ki azt tagadta volna, hogy a codificatió jó. Hanem az én felfogásom a codificatióról nem az, hogy előveszünk egy rakás külföldi codexet és azokból csinálunk egy törvényt és azt Magyarországra alkalmazzuk. Azt már Montesquieu megmondta, hogy nincs nehezebb dolog, mint egy tÖrvérfyt, mely egy országban készült, egy más országra alkalmazni. En tehát a codificatió szükségét, annak jó voltát elismerem, de azt kivánom, hogy azon codex, melyet mi tárgyalunk, magyar codex legyen. Atalánosságban azon hirt terjesztették el különösen az újabbkori culturállam juristái, hogy Magyarországnak nincs büntcő törvénye. Ez nem igaz; van, hanem nincsen codificálva. (Felkiáltások: Ugy van. Ugv van.) ' Ez más országban is ugy van, mint például Angolországban, hogy nincsen sem büntető, sem polgárjogi codificált törvény. Azért nem mondhatni, hogv nincsen törvény. Egy országnak, mely nyolcz századon keresztül administrálja a büntető igazságszolgáltatást, hogy annak ne legyen törvénye, az nevetséges állítás. Van Magyarországnak törvénye, csakhogy nincs codificálva. En nem mondom, hogv azon törvénye Magvarországnak, mely van, jó törvény. De hát épen abban áll a codificátió, hogy gyűjtsük össze ezt az anyagot és vizsgáljuk meg: mi illik a jelen kor igényei, körülményeihez és azokból csináljunk aztán codexet. Hanem ne vegyük elő egy vagy más ország, Németország vagy Schweitz-cantoni codexeket oly czélból, hogy azokból csináljunk össze egyikből is, másikból is törvénykönyvet, ugy hogy aztán ide dobják: nesze nektek magyar törvény. Ez lehet minden, de nem magyar. A múltkor, midőn ezen törvényjavaslatnak napirendre való tűzéséről volt szó, nem tudom, ki volt az, a ki azt mondta, hogy ily codexeknél mindig egyes szaktudósok után kell indulni. Ezt elfogadom a codexnek kidolgozásánál, a mely alapul szolgálhat azután a tárgyalásnak. 15