Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 1. kötet (1880)

ÍV. A btkv. javaslatának átalános tárgyalása a képviselőházban. Helfy Ignácz. 111 törvénynyel azt, a ki kereskedői könyveket, mert a törvény által arra kötelezve volt, nem vezetett, vagy azokat elrejtette, vagy hamisan vezette. Ugyan kérem, hogy lehet egy categoriába helyezni, a ki nem vezet könyvet hanyagságból, vagy mert azt hiszi, hogy üzlete oly kicsiny, hogy nem képes róla könyvet vezetni, vagy nem tud könyvet vezetni, nem tarthat könyvvezetőt, vagy nem bizik benne, azzal, a ki szántszándékosan meghamisítja azt, és eleitől fogva azért hamisítja meg könyveit, hogy hitelezőit megkárosítsa, a ki számit arra, hogy majd eljön a biró, megmutatom neki a könyveimet. Ezt a két esetet egy kalap alá venni valóban igazságtalanság. — Jön továbbá egy másik §., a mely egy csoportba helyezi azokat, a kik rendes mérleget nem készítenek. Eddigi gyakorlatunk nem tekintette ezt oly bűnnek, mely miatt valakit okvetlenül el kell ítélni, mert ez lehet oly körülmények következése, minő betegség, vagy túlságos elfoglaltság, melyek miatt nem jutott a mérleg elkészítéséhez. Az ily intézkedések mind azon szándékról tesznek tanúbizonyságot , hogy legyünk minél szigorúabbak. (Csemegi Károly tagadólag int.) Engedelmet kérek a t. államtitkár úrtól, legyen nyugodtan, lesz módja megczáfolni ellenvetéseimet. (Egy hang a középen : Egy szót sem szólott!) — Ellenmondásban van a csödesetekre vonatkozó ezen rész az alig pár évvel ezelőtt alkotott kereskedelmi törvénynyel, mert itt átalában az van mondva: „kik rendes mérleget évenkint nem készítenek", holott a kereskedelmi törvényben ki vannak téve azok, a kik oly üzlettel foglalkoznak, melynél mérleget készíteni nehéz, és kiknek a törvény megengedi, hogy minden két évben készítsenek mérleget. Tudnék számtalan más részletet felhozni, de azt hiszem, senki sem fogja tagadni, de talán maga a kormány sem, hogy a jelen büntető törvénykönyv javaslata úgy az 1843-ikihoz, mint a mostani gyakorlathoz képest sokkal szigorúbb. Hivatkoznak például a t. kormány részéről arra, hogy a szabadságbüntetés maximuma 15 esztendő, holott másutt sokkal továbbra mennek. Hivatkozott az előadó ur arra, hogy az irbÖrtön-rendszer lesz behozva, mi szintén humánusabb. Engedelmet kérek, ebben sem mentek odáig, a meddig ment az előrehaladott büntető jog; mert igaz, hogy ezen börtön-rendszer valamivel enyhébb a magánrendszernél, de nem látom e törvényjavaslatban érintve azt, a mi nem ugyan az olasz codexben, de az ahoz csatolt szabályzatban van, mely kiegészítő része a törvénynek, hogy t. i. azon idő alatt is, mig valaki magánbörtönre van ítélve : a börtönőr tartozik öt legalább mindennap, legalább egy órára szabad levegőre kisérni, s elő van írva a szabályzatban, hogy kik látogathatják öt meg, s még azon időpont is, hogy mikor, és az is, hogy kik tartoznak öt kötelességszerűen meglátogatni. Soká, igen soká kellene beszélnem, ha ki akarnám emelni mindazt, a mi kétségtelenné teszi, hogy ezen törvénykönyv a múlthoz képest rendkívüli súlyositást és szigorítást tartalmaz, s nem hiszem, hogy a büntető jognak ez lenne feladata. Hanem miután minden részletre kiterjeszkedni úgyis lehetetlen, és nem is érzem "hivatásomnak: engedjen meg a t. ház, hogy áttérjek a harmadik okra, mely miatt a törvényjavaslatot el nem fogadhatom, s ez a politikai rész, vagvis a politikai bűntettekre kimért büntetés. (Halljuk!) Midőn legelőször szó volt arról, hogy a btkvvel foglalkozzunk, megvallom, hogy nekem csak nem jól esett, mert gondoltam magamban, hogy annyi pártviszály, annyi Politikai büntettek veszekedés, annyi kiegyezési vajúdás után Ausztriával és mindig csakis közös ügyekkel foglalkozva, valóban jól fog esni tisztán belügyi tkvvel foglalkozni, mely Magyarországi lesz, mely egyedül Magyarországra vonatkozik, mely nem kortestörvény, mely nem képez pártérdeket, mely tisztán jogtudományi feladatot old meg. Fájdalom, ebben is csalatkoztam. A mi e törvénykönyvben sürgős a kormányra nézve, a mi annyira óhajtatja vele azt, hogy e javaslat minél előbb törvénynyé legyen : az nem a jogi rész, hanem a pártrész, a kortesrész. Nem nevezheti azt másnak, mint kortes törvénykönyvnek. Ott van, hogy egyebet ne említsek, a 173. §., mely igy szól: „Egy évtől öt évig terjedhető államfogházzal büntetendő az, a ki 171. §-bnn meghatározott módon a király személyének sérthetlensége vagy a trónörökösedés rendje, az alkotmány, a monarchia másik államával fennálló kapcsolat, a királynak, az országgyűlésnek, vagy a közös ügyek tárgyalására hivatott bizottság törvényes joga, a törvények kötelező ereje, vagy pedig a magyar államhoz tartozó országok közt fennálló kapcsolat ellen izgat. „Es itt hivatkozás van a 171. §-ra, t. i. oly módon, a mint az ott elő van adva. És milyen az a mód? A mód „valamely gyülekezet előtt nvilvánosan, szóval, nyomtatványban vagy írásban". Tehát a ki megtámadja az alkotmányt, vagv a ki az ellen izgat. Hogy mi aztán e megtámadás, izgatás, ezt majd a kormány fogja meghatározni ; mert itt a törvény nem szól róla; meg fogja határozni majd az, a ki végrehajtására hivatva