Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 1. kötet (1880)

IV. A btkv. javaslatának átalános tárgyalása a képviselőházban. Helfy Ignácz. 10 I kell, hogy a törvények visszatükrözzék a nemzet szellemét.jellemét és irányát; de e torvényjavaslat nem tükröz vissza semmit, a mi magyar; ez lehet a legjelesebb törvényjavaslat, de nem magyar. Ha nem lehet kétségbe vonni azt, hogy az összes Nemzeti szellem. büntető jogi történelemben lehetetlen csak elképzelni is, hogy valami tudós, vagy biró képes legyen két emberre nézve teljesen egyenlő és hasonló esetet idézni: mennyivel nehezebb elgondolni azt, hogy két különböző nemzetnek egy és ugyanazon btkv. megfelelhessen. Vannak törvénykönyvek, melyeket bátran lehet recipiálni, vagy átalakitni és alkalmazni valamely más országban ; én nem tettem semmiféle akadályt, midőn a kereskedelmi codex behozataláról volt szó s röviden mentünk rajta keresztül, mert a kereskedelem alapelvei Budapesten, Debreczenbcn, Londonban, Parisban és Milanóban körülbelül mindenütt ugyanazok; az érdek mozgatja azokat. A váltónak erővel kell birnia ép úgy Londonban, Berlinben, Frankfurtban, mint Budapesten, másként czélja elérve nincs, s ennél kevés tekintettel is lehet a törvényhozó az ország speciális viszonyaira; de büntető törvénykönyvet átvenni nem lehet, s itt kölcsön venni sem lehet. Igenis lehet hasznositni azt, a mit külföldön látunk, de ennyit átvenni, mint e javaslatban történik, és egyszerűen alkalmazni egy más országra: ez lehetetlen. Itt dönt mindaz, a mi egy nemzetből individiumot csinál; a büntető törvénykönyv alapja a lélektan, ez pedig változik a társadalom különböző conditiói, különböző alakulásai szerint. Olaszországban nagy figyelemmel kisérték, hogy mi történt Európaszerte a büntető jog terén, de nem áldozták fel a magukét. Azt fejlesztették, büszkeséggel mutatnak reá. Mit teszünk mi? Hosszú évek után létrejött egy magyar büntető törvénykönyvi javaslat. Azt vettük talán alapul, hogy azt átalakítsuk, s kihagyjuk abból azt, a mi elavult, s hozzátódjuk azt, a mit az újkor szükségesnek tüntet fel? Nem, hanem készítettünk egész újat, mellőzve mindazt, a mit ezer éven át Magyarország bírái összegyűjtöttek; mellőzve a Corpus Jurist egészen, mintha az sohasem létezett volna; mellőzve azon Ítéleteket, melyeknek némelyike nagy hirre vergődött világszerte. Hallottam a t. előadó urnák, kiről nem lehet tagadni, hogy hazánkban a büntetőjog tudományának legfényesebb képviselője, szép beszédét, s ámbár alig osztozom egy-egy nézetében, még is élvezettel hallgattam öt. Látszik, hogy kis ujjában bírja az európai büntető jog tudományát, s ö mindenről beszélt, csak Magyarország ezred éves büntető jogáról hallgatott. Mondom, nem fogadhatom e javaslatot ezen föoknál fogva, melyet hosszabban lehetne fejtegetni, de felesleges. Kimondotta maga a t. előadó ur, hogy a törvényeken kell, hogy rajtok legyen a nemzeti szellem, a nemzeti jelleg bélyege. Remélem, hogy senki sem fogja merni állítani, hogy ez magyar törvénykönyv ; mert ez nem egyéb, mint az 1867-ben Bécsben készült „Strafgesetzbuch über Verbrechen und Vergehen" (Ellenmondások.) Lesznek talán, kik egyes részeket felfogják olvasni az államtitkár urnák. Ez a másik ok, hogy miért nem járulhatok én a törvényjavaslathoz. Peregrino Rossi, a kire a t. előadó ur is hivatkozott tegnap, könyve bevezetésében beszélvén egy jó büntető törvénykönyv kellékeiről, azt mondja : „Egy büntető törvénykönyv kell, hogy megfeleljen első sorban azon nemzet jellemének, a melynek szolgálatában áll, hogy másodszor összeütközésbe ne jöjjön a népnek erkölcsi érzületével; mert ha a nép nincs meggyőződve arról, hogy helyes erkölcsi alapokra van fektetve a büntető törvénykönyv, már t. i. az ö fogalmai szerinti helyes alapokra, nem lehet alkalmas azon nép számára. Es befejezésül azt mondja : „Per far un buon codice, ci vogliono due cose: una mente serena e un cuo sensidebile. Vagyis: Jó codex készítésére szükséges világos ész és érző sziv. En találok ezen codex-ben igen sok észt, habár az nem eredeti, de mindegy akárkié, észt mondom találok, hanem érző szivet nem találok benne. Túlszigor vonul az egész codexen veres fonalként végig. Mindent szigorítani; ez volt föteendöje. Szigorít mindent úgy, hogy nem habozom kimondani, hogy ez a régi törvényekhez képest határozott visszaesést jelez, tehát nem haladást. Visszaesést jelez, mondom, azon túlszigor, a mely benne több helyen kifejezésre jut. Én csak néhány részletet fogok idézni: hivatkozni fogok azonban magára a minimumra is, a melyre már más szónokok is reflektáltak. A minimum mindenesetre szigorítja a törvényt, nem csak szigorítja, de ónsúlyt rak a biró lelkiismeretére. Jól tudom én, hogy ez a minimum most már valamennyi európai codexben el van fogadva; de ez nem elegendő ok : mert minden nemzet saját jelleméhez és saját múltjához alkalmazva kénytelen törvénykönyvét szerkeszteni. Láttuk például, hogy Toszkana, daczára annak, hogy a halálbüntetés körülötte mindenütt meg volt a