Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 1. kötet (1880)

104 I. A btkv. tárgyalása átalánosságban. kihágásokat is tartalmazza. Mindennélfogva a kihágások mellőzése mellett felhozni igyekezett indokok nem épen erös lábon állanak, ugy hogy részemről talán nem merészség, ha kijelentem, hogy én helytelenítem a kihágások mellőzését és a javaslatnak eziránti korlátolt voltát. A büntetési rendszert, melyről a codex első részének egy különös fejezete intézkedik, s mely ennélfogva ex thesi a részletes vita kellő helyén tárgyalandó, e helvcn _ „ ,. .. J ° . J , , ^oriectionaahsatio. csak annyiban kívánom érinteni, a mennyiben a büntetések nemetol es kimérésétől függővé tétetik a javaslatban a bűntények genericus kathegorizálása, azaz, azon kérdés eldöntése, hogy egy concret bűntény büntett-e vagy vétség. Én e helyen csak azt kívánom kijelenteni, hogy egészen eltekintve a halálbüntetéstől, helyeslem a szabadságbüntetések négyes beosztását, s helyeslem továbbá azon, különben a német codex és az ausztriai javaslatból átvett elvet, hogy azon bűntény, mely halállal, fegyházzal, börtönnel vagy öt éven túli államfogházzal fenyíttetik: bűntettnek; az egyéb e javaslat keretébe tartozó bűntény pedig vétségnek tekintendő. Csak azt nem helyeselhetem, hogy a német büntető codex ezen elve nálunk az alkalmaztatásban el lett ferdítve, a mennyiben ezen javaslat szerint a bűntény minősítésére döntő ismérv nem azon büntetés legyen, melvlyel maga a törvény fenyeget hanem azon büntetési kimérés, melyet a bíró az ítéletében kiszabott. Helvtelenitem tehát, hogy a büntető törvényben foglalt büntetési kiszabás objectiv és abstract ismerve helyett nálunk a subjectiv és concret mérő azon büntetés, melyet a biró az individuális eset történetes körülményei szerint szabott, ez az irányadó a tett minősítésére, a bűntény genericus kathegorizálására. Mert e szerint történhetnék, hogy olyan bűntény, melyet objectiv ismérvei szerint minden ember súlyos bűntettnek tekint, mégis a törvényszék által vétségnek jelentetik ki, mert a biró csak a vétségi büntetést tartotta reá alkalmazandónak az individuális konyebbitö körülményeknél fogva. Látom, hogy fejét csóválja az igazságügyi minister; tehát példával kell szolgálnom, ámbár ezt az átalános vita keretében kerülni óhajtottam. Tessék azon esetet képzelni, hogy többen megtámadnak egy embert, hogy azt súlyosan megsértsék, és meg is ölik ezen embert; ezen esetre a javaslat 308. §-a 3 évig terjedhető börtönt szab, úgy hogy a tett, ha a törvényben kimondott büntetés objectiv ismerve nálunk is alkalmazandó volna, bűntettnek minősítendő. De a biró ezen tettre, konyebbitö körülményeknél fogva fel van jogosítva börtön helyett fogházat szabni, és így, ha nálunk az ítéletben és nem a törvényben kimondott büntetés a minősítésre alkalmazandónak marad, ezen súlyos bűntény nálunk concret esetben csak vétségnek volna tekintendő, a mi nagvon megingatná a közönség jogi fogalmait, és azon téves felfogásra terelhetné, hogy emberölés különben nem olyan súlyos tett, mert maga a bíróság csak vétségnek jelentette ki. Egyébiránt épen a t. előadó urnák hálával tartozom, mert mai jeles és fényes beszédében épen ö szolgáltatott két kijelentésével tanulságot, mely ez iránti nézetem mellett harczoli Azt mondá: hogy „van minden bűnténynek objectiv jellege", és továbbá „tárgyi tényálladéka van a bűntettnek". No hát remélnem kell, hogy a tudós előadó úr, ha már ezen meggyőződésben van, ezekből a consequentiát is le fogja vonni és nekem segédkezet fog nyújtani azon törekvésemben, hogy a bizottsági előterjesztés ellenében azon elvet érvényre jutassam, miszerint a bűntény jellcgezésére és minősítésére csakis azon objectiv ismérv lehet irányadó, mely a törvényben megállapított büntetési kimérésben rejlik. A mi a büntetésnek maximum és minimum közti korlátoltatását, és különösen a minimum kitételét illeti, csak azt mondhatom, hogy helyesnek és nélkülözhetetlennek tartom ; különben az, a mit úgy a ministeri indokolás, mint a t. előadó úr beszédében a minimum meghatározásának védelméül mondatott, oly kimerítő és oly alapos, hogy csak időpazarlás volna egyetlen egy szót még hozzá tenni. A mellékbüntetésekről és különösen a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztéséről csak egyetlen egy rövid megjegyzést kívánok tenni és csakis azért teszem, mert az előadó úr nekem oly érdekes mondattal szolgált, hogy háládatlanság volna azt mellőznöm. Ugyanis azt mondá, hogy a biró is mint minden ember a barátság, a pártállás hatályának ki van téve. Ha ez áll, és én megvallom, hogy volt igazságügyérünk és jeles tanárunk iránti mély tiszteletem kényszerit engem ezen legilletékesebb helyről mondott szónak teljes hitelt tulajdonitanom, ha ez áll, mondom, akkor kénytelen vagyok kérdezni: hogyan lehet, hogyan szabad azon biróra, a kiről hallottuk, hogy a barátság, tehát az ellenségesség is, és a politikai pártállás hatásának ki van téve, hogy bizzuk annak a meghatározását, hogv a törvényben megállapított felfüggesztése a