Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 1. kötet (1880)

100 I. A btkv. tárgyalása átalánosságbari. tetöjogi világnézletnek, mely a jus talionisban nyert kifejezést, egyetlenegy és épen legvisszatetszöhb alakjában, az állami gyilkosság formájában való átplántálása a modern jogélet terére, a melynek alkalmazása szükségképen megkívánná azt, hogy például a súlyos testi sértés elkövetője az állam általi súlyos testi sértéssel, a lopás elkövetője az állam általi meglopással büntettessék. Óhajtom a szabadságbüntetések minimumának mellőzését, mert meggyőződésem az, hogy ez flagrans ellentétben áll az emberi természet Örök és meg nem változtatható törvényeivel ; mert igen sok esetben a legfájdalmasabban, legsúlyosabban érzett kényszerhelyzetet teremti a a bíróságokra nézve, és sok esetben lehetetlenné teszi a büncselekvények legigazságosb critcriumának, a büncselekvények erkölcsi motívumainak helyes alkalmazását. Ámde ezen kérdésnek bővebb megvitatása nem az átalános vita, hanem a részletes tárgyalás körébe tartozik; és én részemről ezúttal csak annyit jegyzek meg, hogy a büntetési minimum megtartása részünkről oly bizalmatlanság volna független bíróságaink irányában, a minőt a 43-iki büntetőjavaslat tényezői nem tartottak indokoltnak az akkori birák irányában, a kiknek bővebb jellemzésétől ezúttal tartózkodom. Független bíróságokat említettem, t. h., és ezzel áttérhetek felszólalásomnak második tárgyára. Én ugyanis határozottan óhajtom, hogy az előttünk fekvő büntető törvényjavaslat törvényerőre emelkedését az első folyamodású bíróságok felfüggesztett függetlenségének visszaállítása előzze meg. Mert valóban elszomorító dolog lenne, hogy midőn egy organikus büntető törvényt alkotunk: ugyanakkor fentartsuk bíróságaink desorganisált állapotát; hogy épen akkor, midőn a büntető törvény által akarunk korlátot szabni a birói önkénynek: ugyanakkor a bírákat magukat továbbra is a politikai hatalom önkénye alatt hagyjuk. En annyira lehetetlennek tartom ezt, hogy teljesen meg vagyok győződve, miként az igazságügyminister ur az e kérdésben hozzá intézett interpellatióra kielégítő választ fog adni és biztos kilátásba fogja helyezni a birói függetlenségnek még ezen országgyűlés alatt leendő visszaállítását, a mi, ha nem történnék meg: én részemről előre kijelentem, hogy kötelességemnek fogom ismerni a házat a szükséges intézkedés megtételére más formában felkérni. Addig is azon reménységben, hogy a részletes tárgyalás folyamán ezen büntető törvényjavaslat fel fog emeltetni, vissza fog helyeztetni a 43-iki büntetöjavaslat magas színvonalára; azon reménységben, hogy ezen büntetöjavaslat törvényerőre emelését meg fogja előzni a bíróságok felfüggesztett függetlenségének még ezen országgyűlés alatt leendő visszaállítása: elfogadom ezen javaslatot a tárgyalás alapjául. Elfogadom annyival inkább, mert teljes meggyőződésem az, hogy bármiként fog a történelem ítélni ezen országgyűlés alkotásai fölött, ezen egy alkotását a jelen törvényhozásnak mindenesetre érdemei közé fogja számítani. (Helyeslés.) Elfogadom a törvényjavaslatot. Hosztinszky János: T. h.! Midőn ezen nagyfontosságú törvényjavaslatnál felszólalok, mindenekelőtt őszinte Örömömnek adok kifejezést a fölött, hogy annyi viszontagság után végre sikerült odáig vinni a dolgot, hogy egy rendszeres büntető törvénykönyv megalkotásához komolyan hozzáfoghatunk. Az örömnek ezen nyilt kifejezése, azt hiszem, annál jogosultabb, minél szilárdabb azon meggyőződésem, hogy a büntető anyagi jog törvénykönyvünk megalkotása után meg fog alkottatni, még pedig lehetőleg rövid idő alatt, a büntető törvénykönyvnek alaki része, mely a büntető eljárást szabályozni fogja, és a rendőri törvény. De ha ezen országgyűlés csak a büntető anyagi jog törvénykönyvét fogja is megalkotni: ez által is törvényhozási működésének egy maradandó emléket fog hátrahagyni, mely annál becsesebb lesz, minél bizonyosabb az, hogy az ország közvéleménye többször sürgette, az országgyűlések többször megkísértették egy rendszeres büntető törvénykönyvnek megalkotását, de annak megalkotása eddig egy törvényhozásnak sem sikerült. De felszólalok azért is t. h., hogy büntető jogszolgáltatási intézményeinknek jelen állapotát saját tapasztalásom alapján illustrálva, és annak lehetőleg hű képét adva, azok is, kiknek nem volt hivatásuk, mint közvetlen tényezőknek, a büntető jogszolgáltatással foglalkozni, következéskép nem is volt alkalmuk büntető jogszolgáltatásunk rendszertelenségével, a biztos törvényes alap nélkülözésének hátrányával, és ezeknek folytán büntető jogszolgáltatásunk bizonytalanságával közelebbről megismerkedni: a nyújtandó kép után büntető jogszolgáltatásunk bajait felismerve, még inkább belássák egy rendszeres büntető törvénykönyv megalkotásának szükségét, és annál komolyabban hozzáfogjanak annak mielőbbi megalkotásához. Már az alkalommal, midőn nov. 15-én a házban vita keletkezett azon kérdés felett, vájjon a beterjesztett büntető törvénykönyvi javaslat most tüzessék-e ki napirendre, vagy pedig annak