Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 1. kötet (1880)

IV. A btkv. javaslatának átalános tárgyalása a képviselőházban. Molnár Antal. Hosztinszky János. tOl tárgyalása későbbre halasztassék, azok is, a kik az elhalasztás mellett felszólaltak, a büntető törvénykönyv megalkotásának szükségét hangsúlyozták; sőt a háznak egyik igen jeles tagja azt jelentette ki, hogy nincs a házban senki, a ki a büntető törvénykönyv megalkotásának szükségét be ne ismerné. Legyen szabad t. h., ezen kijelentéshez hozzá tenni azt: hogy szerény nézetem szerint alig van a házon kivül is valaki, a ki, feltéve, hogy a közügyek, az ország jóléte és hitele, a személy- és vagyon-biztonság, szóval jogszolgáltatásunk állapota iránt érdeklődéssel viseltetik, a büntető törvénykönyv megalkotásának szükségét be ne ismerné, annak megalkotását Örömmel ne fogadná. És ennek oka t. h., a dolog természetében és annak tudatában rejlik, hogy az államoknak szilárd alapját az igazság és jog képezi; a személynek, a vagyonnak és becsületnek törvénves oltalma biztositva legyen mindenkor és mindenki számára : ez az igazság követelménye ; de, hogy ez lehetővé legyen, szükség van mindenekelőtt igazságos törvényeket magában foglaló rendszeres törvénykönyvre, hogy az igazságszolgáltatásnak ne legyen más alapja, mint a szentesitett törvénv, tehát sem a változó, és többféleképen magyarázható szokás, sem pedig az úgynevezett „prudens judicis arbitrium", mely a körülményekhez és viszonyokhoz képest könnyen birói Önkénynyé is fajulhat. Ennek szükségét érezték hazánkban már a 16-ik század elején Ulászló király uralkodásának idejében, a mikor a most nevezett fejedelem ezen szükségnek érzetétől áthatva, Verbőczy István itélőmestert azzal bizta meg, hogy az országnak szétszórt törvényeit, törvényes szokásait, határozmányait egy rendszeres törvénykönyvbe foglalja össze; és midőn Verbőczy István méltó büszkeséggel erre vállalkozott, és „Hármas könyveit" a fejedelemnek jóváhagyás végett felterjesztette, többek közt igy nyilatkozott: „Felséged legszerencsésebb vezérlete, s boldogító kormányzása alatt e tartományokban mai napig hallatlan, és annyi század lefolyta alatt nagy gyalázatunkra, de még nagyobb veszteségünkre elhanyagolt dologhoz fogok, tudniillik az országnak eddig szétszórt, csonka, zavart és össze nem illő határozatait, végzeményeit, törvényeit és szokásait egybefüzÖm" stb, És midőn Ulászló király Budán 1514-ik évben kelt királyi leiratában a Verbőczy-féle „Hármas könyvet" jóváhagyta és megerősítette, többek közt im ezeket mondja: „Hogy már a mi magvar nemzetünk is (rrtint más, csaknem minden nemzetek, s jól és bölcsen rendezett tartományok) az itélethozásokban és igazságszolgáltatásban ne csupa szokáson, mely többnyire változó és múlékony, hanem biztos és maradandó Írásban foglalt törvénykönyvön alapuljon" stb. Azt hiszem, hogy elég érthetöleg és világosan szólott mind a fejedelem, mind Verbőczy István a rendszeres törvénykönyvek megalkotásának szüksége mellett. De a hajdan kornak ezen elavult, különben tiszteletre méltó maradványa újabbkori jogszolgáltatásunknak biztos alapot többé nem nyújthat; a törvénykönyvek, jelesen pedig a büntetötorvénykonyv alkotásának szüksége mindinkább égetőbbé vált, az ország közvéleménye többször sürgette, a törvényhozó testületek megkísértették pótolni ezen szükséget, de siker nélkül, miről az 1715., 1791., 18:27. és 1840. évekről szóló tÖrvényczikkek világos tanúságot tesznek. Az 1840. évi V. t.-cz. folytán kiküldött bizottság által beterjesztett büntető törvénykönyvi javaslat minden előnyei daczára szentesitett törvénynyé nem válhatott: mert az 1843/4. országgyűlés két táblája közt fontosabb elvi kérdések felett egyezség nem jöhetvén létre, szentesítés alá felterjeszthető nem volt. Az 1848. évi országgyűlés nem foglalkozhatott rendszeres törvénykönyvek alkotásával; kimondotta a jogegyenlőség elvét, de a törvények és az eljárás a régiek maradtak, az elvnek mikénti alkalmazása iránt törvényes intézkedéseket tenni, illetőleg törvényeinket ahoz képest átváltoztatni ideje nem volt. A mi e téren történt: az volt, hogy az 184S. évi IX. és XI. t.-cz. 4. szakaszának értelmében az urihatóságok megszüntettetvén, a polgári és büntető hatóság a szolgabirákra, illetőleg a törvényszékekre ruháztatott át, továbbá meghozattak a XVIII. t.-czikkben a sajtótörvények és megállapittatott a birói eljárás, meghagyatván egyszersmind a ministeriumnak, hogv szorosan a büntető eljárásról szóló mult országgyűlési javaslatnak elvei szerint az esküdtszékek, illetőleg bíróságok alakítását rendelet által eszközölje, minek az akkori igazságügyminister nagy hazánkfia Deák Ferencz ugyanazon évi ápril ^i9-én kelt és 105 szakaszból álló rendelettel meg is felelt. De mindezen intézkedések a hiányt nem pótolhatták, és miután büntetőtörvényeink értelmében a szerint, a mint a vádlott nemes vagy nemtelen, polgár vagy jobbágy volt: az eljárás