Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 1. kötet (1880)

IV. A btkv. javaslatának átalános tárgyalása a képviselőházban. Határozati javaslat. Molnár Antal. ! •!.» tartok s ellenezni fogok minden oly indítványt, melynek eredménye az lehetne, hogv a jelen büntető törvényjavaslat törvényerőre emelkedése még ezen országgyűlés alatt nem történhetnék meg. (Helyeslés a középen.) De másfelöl épen a beterjesztett indítványt azért sem fogadhatom el : mert meggyőződésem az, hogy az anyagi törvény helyes megalkotásának nem képezi előfeltételeit az alaki törvény beterjesztése; sőt megfordítva, az alaki törvényt magát nem lehet helyesen létesíteni addig, míg az anyagi törvény meg nem alkottatott. (Helyeslés.) Azokkal sem érthetek egyet, a miket az előttem szólott képviselő ur a büntető törvénvjavaslatnak, hogy úgy mondjam, politikai részéről mondott. Meggyőződésem az, hogy azon kapcsolatnál fogva, melyben a monarchia másik államával állunk, a viszonosság feltétele alatt kötelességünk megvédeni a monarchia másik állama törvényhozásának és törvényhozási küldöttségeinek jogait is, és lehetetlen másfelől elhallgatnom azt is, hogy ha valahol, úgy épen Magyarországon azon alapok szigorú megvédelmezése, a melyeken az államszervezet és a társadalom nyugszik, a törvényhozásnak elsőrangú komoly kötelességét képezi. T. h.! A magyar törvényhozás történelmében nem csekély jelentőségű nap a mai, midőn ismét felvesszük a büntetőjogi codificatiónak hosszú évtizedek előtt elejtett fonalát, és a midőn ezt azon biztos reményben tehetjük, hogy az akadályok, a melyeken a magyar büntetőjogi codificatió nagynevű úttörőinek minden tevékenysége, legnemesebb fáradozása hajótörést szenvedett: elénk az epigonok gyengébb nemzedéke elé ma már nem hárítanak legyözhetlen nehézségeket. A büntető törvénykönyv megalkotásának átalánosan érzett szüksége, s azon emelkedettebb, tisztultabb felfogás, a mely ma már e téren a tudománv és a büntetőjogi politika minden még oly éles controversiái daczára is átalánosan uralkodik, termékenyebbé tette, előkészítette a mi munkálkodásunk számára a talajt. És én, különösen a t. előadó ur beszéde után, nem tartom feladatomnak azt, hogy a büntető törvénykönyv megalkotásának szükségességével indokoljam a jelen törvényjavaslat elfogadását. Nem szándékozom bővebben fejtegetni azt sem, hogy az államnak és társadalomnak, hogy az átalános jogrendnek ép úgy, mint az egyéni szabadságnak mily hatalmas támasza rejlik a rendszeres büntető törvénykönyv védbástyái mögött úgy a felülről, mint az alulról jövő megtámadások ellen. Nem szándékom részletesen fejtegetni speciális hazai viszonyainkat sem, és bővebben utalni arra, mennyire eljött az ideje, hogy a középkori világnézlet nvomása alatt született büntető törvényeink labirinthjának és önmagával ellentétes , majd túlszigorú, majd veszélyesen enyhe büntető gyakorlatunk helyét rendszeres, harmonicus büntetőjogi elvekre fektetett törvénykönyv foglalja el; s mennyire kötelességünk nem engedni: eltelni az új alkotmányos korszak első évtizedét a nélkül, hogy e téren is le ne rontsuk az ország különböző részei közt fennálló válaszfalak egyikét; a melynek lerontása ma már annyival inkább szükséges, mert az újabb törvénykezési alkotások következtében ugyanegy megye, ugyanegy törvényszék területén ma egészen különböző büntető törvények alapján védelmezik egyeseknek, mint a köznek legvitálisabb érdekeit. Ma t. ház, nem kell konstatálni a büntető törvény megalkotásának szükségét. Ma elég azon kérdésekre feleletet adnunk, ha vajon ezen átalánosan érzett szükség az előttünk fekvő javaslat alapján helyesen, czélszerüen kielégithetö-e. És én részemről, t. ház, e kérdésre határozott igennel válaszolok. Elismerem, hogy az előttünk fekvő javaslat rendszerében beosztásában, a büntető cselekvények fogalmainak meghatározásában, és súlyoknak mérlegelésében nem áll mögötte a legfej lettebb európai codexeknek. Elismerem azt is, hogy azon óriási anyagnak, melyet a tudomány újabb fejlődése e téren felhalmozott: lelkiismeretes felhasználásával készült és nem hagyta figyelmen kívül speciális hazai viszonyainkat sem. S midőn ezt teljes elismeréssel kijelentettem volna, áttérhetek felszólalásomnak tulajdonképeni tárgyára. Én, kötelességemnek ismerem már most, az átalános vita elején jelezni azt, hogy nézetem szerint szükséges leend az előttünk fekvő tj.-nak két fontos, elvi módo- „,.,.- ... ... . e. , . , , , i M-f - Halálbüntetés. Minimum. sitasa. Ertem e módosítások alatt a halálbüntetésnek es a szabadsagbüntetesek minimumának eltörlését. Szükségesnek tartom és óhajtom azért, mert nekünk nem szabad leszállnunk azon magaslatról, a melyre 1843-iki büntetöjavaslat nagynevű és mély belátású szerzői hazai viszonyaink igényeinek teljes, alapos ismerete mellett emelkedtek. (Helyeslés.) Óhajtom azért, mert meggyőződésem szerint a halálbüntetés fentartása nem egyéb, mint a középkori bün13*