Kubinyi Lajos: Meddig él a magyar nemzet? : Nemzeti lét-kérdés : Hazánk fiainak és leányainak (1873)

IV. fejezet: Mit kell tennünk és kerülnünk?

— 107 — kizsarolására szorítkozik s kivált szűk években ki nem fizetheti magát. Pedig a vasúti subventió, már is meghaladja erőnket. Igaz, hogy ezen összeköttetések megnyílásával arányosan halmazódni fog a nemzetközi áramlat, a veszély, mely létünket fenyegeti. De, tőlünk függ, hogy ezekkel szemben elég erősek, ügyesek, eszélyesek legyünk, s ekkor a nemzetközi forgalom arányával kapcsolatban fog gyarapodni önerőnk, ön kifejlődésünk. Épen ez fogja megedzeni életerőnket; ez fogja felébreszteni s önfentartásunkhoz idomitni köztevékenységünket, ha a kellő akarat nem fog hiányzani. 3. §. Közművelődési téren. A közművelődés terén, mondhatjuk még csak fele utján vagyunk annak, hogy létünket, jövőnket biztosítottnak tekinthessük. Középtanodáink mint említők nem felelnek meg a közszükségérzetnek. Atalában: Majdnem 2 x/i millióra megy az iskolaképes, iskolaköteles gyermekek száma, de iskoláink csak egy millió és százezernek tudnak helyt adni, s csak 1 — 2 ezerre megy a pályavégzettek száma. Népiskoláink hiányainál fogva természetes, hogy az öszszes lakosságnak fele sem tud irni olvasni, holott például német szomszé-