Korbuly Imre: Magyarország közjoga illetőleg magyar államjog rendszere, kapcsolatban az ország közigazgatási szervezetével (1877)

Első szakasz: A magyar alkotmány történeti kifejlődése és közjogi jellege

30. §. MAGYARORSZÁGI ALAPTÖRVÉNYEK. 65 adó és teljes érvényű alaptörvény, csakhogy helyesen kiegészítve az 1848: 3. t. cz., mint szintén alaptörvény által. A legújabban, alkotmányunk helyreállítása óta alkotott törvények az 1848 : 3. t.-czikket is, a legújabban létrejött változásoknak megfelelöleg módosították. Nevezetesen az 1867 : 7. t. cz. rendelvén hogy a végrehajtó hatalmat a törvények és alkotmány alapján ö Felsége a magyar minisztérium által mindig személyesen gyakorolja : ez által az 1848 : 3. t. cz. 2.. 3., 9.. 11., 17., 19., 24. és 38. §-ainak a nádor, mint királyi helytartó jogkörére vonatkozó intézkedései érvényen kivül helyeztettek. Az 1867 : 12. t.-czikknek — mely a pragmatica sanctióból folyó közös védelemnél fogva Magyarország és ö Felsége uralkodásá alatt levő többi országok közt fenforgó közös ügyeket kijelöli s azoknak elintézését és azokra nézve a két alkotmányos képviselet között az érintkezési módot megállapítja — az az intézkedése, melynélfogva a közösnek kijelölt külügy, hadügy és e kettőre vonatkozó közös pénzügy kormányzatára nézve a végrehajtó hatalom műszervéül egy mind a két törvényhozás s illetőleg azok megbizottainak (delegatio) felelős közös minisztérium állíttatott fel. — az 1848 : 3. t.-czikket, illetőleg ennek-6. és 8. §-ait annyiban módosította, amennyiben azon ügyek közé. melyek a most idézett két §-ban, mint a magyar minisztérium hatáskörébe tartozók említtettek fel. az 1867 : 12. t. cz. által közöseknek kijelölt ügyek már nem tartoznak oda ; habár ezen közös ügyeknek, különösen a külügyeknek kormányzatára nézve a magyar minisztérium is, rendesen elnöke által, befolyását érvényesítheti. A f e 1 s é g i hatalom jogkörét a kormányzat és végrehajtás körében szabályozzák az eddig tárgyalt alaptörvényeken kivül még : az 1791: 13v illetőleg az ennek helyébe lépett 1848 : 4. és ezutóbbit módosító 1867 : 10. t. cz. ; továbbá az 1791 : 19. és 1869 : 4. t, cz. Az országgyűlés egybehivásának joga a királyt, mint a legfőbb állami hatalom képviselőjét illeti ugyan meg; mindazáltal nem lehet annak egészen önkényére bizva. És azért, valamint már régibb időben számos törvények sürgették az országgyűlés gyakori egybehivását, ugy végre 1848 előtt az 1791 : 13. t. cz. alaptörvény erejével elhatározta az addigi szokás és gyakorlat alapján, hogy: a király legalább is minden harmadik évben, szükség e s e tébén hamarább is, h i v j a egybe az országgyűlést, s arra a rendek tartozzanak megjelenni; az 1848 : 4. t.-cz. azon helyes intézkedése azonban, mely szerint az országgyűlés évenkint tartván üléseit, ő Felsége tartozik azt minden esztendőben összehívni : az 1791 : 13. t.-czikket, melynek alaptörvényi ereje 1848 előtt minden kételyen felül állott, hatályon kivül helyezte. Ugyancsak az