Korbuly Imre: Magyarország közjoga illetőleg magyar államjog rendszere, kapcsolatban az ország közigazgatási szervezetével (1877)

Első szakasz: A magyar alkotmány történeti kifejlődése és közjogi jellege

00 E. R. ELSŐ SZAK. MÁSODIK FEJEZET. főbb elvét foglalja magában, de különösen Verbőczi müvének köztekintélyre emelkedése és a törvényhozásnak a Hármaskönyv ezen, az ország egyik sarkalatos szokásjogát tartalmazó helyére való egyenes és világos hivatkozása által, alaki tekintetben is, minden kétségen kivül alaptörvényi tekintélyre emelkedett, habár Verbőczi Hármaskönyve alakjánál fogva nem is törvény. Az 1635. 18. t. cz. egyenesen rendeli hogy az oly határozatok és szabályok, melyek a Hk. II. E. 3. cz. ellenére az országgyűlés hozzájárulása nélkül alkottattak, törvényeknek nem tekintethetvén, Magyorországon törvény erejével ne birjanak. — A törvényhozó hatalomnak emiitett alkotmányos módon való gyakorlata, valamint már Verbőczi kora előtt alkotmányunknak legfőbb elvét képézte, ugy ahhoz a nemzet azután is minden időben SZÍVÓS kitartással ragaszkodott, főleg midőn több király, különösen történelmünk utolsó korszakában, egészen önkényüleg szerette volna és próbálta a törvényhozó hatalmat gyakorolni. így például midőn Rudolf 1604-ben jónak látta önhatalmából az ország rendéinek hozzájárulása nélkül egy czikket igtatni be az általa szentesitett törvények közé a vallásszabadságot illetőleg : e czikk a legközelebbi alkalommal, a bécsi békekötés első pontjában, megsemmisittetett azért, mert országgyűlésen kivül s az ország rendéinek beleegyezése nélkül lett a törvények közé igtatva (cum is — articulus — extra Diaetam et sine Regnicolarum assensu adjectus fuerit, et propterea etiam tollitur). A pragmatica sanctióban is világosan ki lett kötve (mint alább bővebben elő fog adatni), hogy Magyarország önálló törvényhozási joga az addig gyakorolt módon, ezután is sértetlenül fenmaradjon. És midőn ennek II. József tiz éven át a törvényhozó hatalmat egészen önhatalmából úgynevezett pátensek vagy fejedelmi nyilt parancsok kibocsátása által gyakorolta, absolut uralkodásának meghiúsulta után az 1790/1-diki országgyűlés jónak és szükségesnek látta a Hk. II. ít. 3. czímében foglalt elvei: még világosabban és minden kétséget kizáró határozott szavakban kifejezni. így jött létre a törvényhozó ugy, mint a végrehajtó hatalom gyakorlatára egyaránt vonatkozó 1791. 12. törvényczikk, melynek első kikezdés a törvényhozó hatalom gyakorlási módját akkép határozza meg: »Elismeri ő Felsége, hogy Magyarországon és hozzá tartozó részeiben a törvények hozásának, magyarázásának és megszüntetésének joga a törvényesen megkoronázott király és az országgyűlésre törvényesen összese reglő karok és rendeknek közös joga levén, országgyűlésen kivül nem gyakorolható, és kegyesen kinyilatkoztatja, hogy az ország rendéinek ezen jogát sértet-