Korbuly Imre: Magyarország közjoga illetőleg magyar államjog rendszere, kapcsolatban az ország közigazgatási szervezetével (1877)

Első szakasz: A magyar alkotmány történeti kifejlődése és közjogi jellege

30. §. MAGYARORSZÁGI ALAPTÖRVÉNYEK. 59 30. §. A magyar alkotmány főbb elveit tartalmazó alaptörvények. — I. Az államhatalom gyakorlási módját meghatározó alaptörvények. A vérszerződésen sarkallt magyar alkotmány egy ezredév lefolyása alatt fokonkint fejlődve, módositva, majd korszerüleg átalakítva, a koronkinti fejlődés egyes fokozatait jelölő alaptörvények által nyerte a magyar államjog rendszerének azt az alakját, melyben mai érvényében szemléljük. Ennélfogva a koronkint alkotott alaptörvények egymást kiegészítik, czélszerüleg módosítják, későbbiek az előbb alkotottakban foglalt alkotmányos elveket világosabban és határozattabban körülírják ; sőt az 1848-diki és a legújabban, alkotmányunk helyreállítása óta alkotott törvények —• melyek az uralkodási és kormányalkatnak lényegileg változatlan megtartása mellett az 1848-ig fenállott magyar alkotmányt több tekintetben gyökeresen és korszerüleg átalakító intézkedéseket tartalmaznak — több, 1848-ig érvénynyel biró alaptörvényeinket részben vagy egészen hatályon kivül is helyezik. Magyarország a királyság felállítása óta minden időn át alkotmányos egyeduralmi (monarchiái) alkattal birt. Ezt az uralkodási és kormányformát idő folytával a szükség követelményeként az alkotmány biztosítására alkotott határozott törvények, alaptörvények irták körül, meghatározván egyszersmind a felségi hatalom jogkörét és gyakorlási módját. Ilyen, az uralkodási és kormány formát meghatározó, s a felségi hatalom jogkörét és gyakorlási módját szabályozó alaptörvényeknek bátran tekinthetjük : A H. K. II. R. 3. czímét; az 1608: k. e. 10. és k. u. L; 1741 : 11.; 1791: 12., 13., 19.; 1848: 3., 4., 5. és 1867: 7. és 10. t.-czikkeket. 1. Ami legelőször is a törvényhozó hatalomnak gyakorlási módját illeti, az Magyarországon a királyság kezdetétől fogva mindig a törvényesen megkoronázott király és a nemzet által a törvényes módon összehivott országgyűléseken gyakoroltatott, — amint ezt a legrégibb időkre nézve okmányaink és az azokban fellelhető nyomai a szakadatlanul tartott országgyűléseknek bizonyitják. A törvényhozó hatalomnak említett módon való és az addigi szokáson alapuló gyakorlatát, Verbőczi Hármaskönyvének II. része 3. czímében hitelt érdemlőleg feljegyezvén: idézett helye fontos közjogi tartalmánál fogva is, miután az, a magyar alkotmány egyik leg-