Korbuly Imre: Magyarország közjoga illetőleg magyar államjog rendszere, kapcsolatban az ország közigazgatási szervezetével (1877)

Első szakasz: A magyar alkotmány történeti kifejlődése és közjogi jellege

29. §. A VÉRSZERZŐDÉS. 55 Az ősszerződésnek valódiságát és a honalapítással egykorú eredetét — névtelen jegyző személyétől és a csiki székely chronika hitelességétől egészen eltekintve is — egyedül magának a szerződésnek tartalma minden kétségen kivül helyezi, mert az ősszerződés minden egyes pontját alkotmányunk ezredéves fejlődésének bármelyik szaka visszatükrözi és olyannak bizonyítja, mint a mely alkotmányunkban minden időben fennálva és érvénynyel birva, eredetére nézve csakis a honalapításra vihető vissza. Ugyanis mindjárt a vérszerződés első pontjának tartalmát ugy a történetirás, mint államjogunk egész története és rendszere fényesen igazolja, mert kétségbe vonhatlan tény, hogy valamint a vezérek korában, kezdve Árpádon, ugy később a királyság felállítása után is az egész Árpád-korszakban egyenesen kötelezve érezte magát a nemzet az Árpád-ház fiivadékainak örökösödési jogát tiszteletben tartani mindaddig, míg e család férfi-ivadékai ki nem haltak, — a nélkül, hogy a később is érvénynyel biró ősszerződésen kivül más irányadó törvény lett volna a fejedelmi, illetőleg királyi szék betöltésére nézve. Sz. István nem semmisítvén meg az ősi alkotmány lényeges pontjait, csakis a ker. vallás és a királyság érdekében módosítván, továbbra is érvényben maradt az ősszerződésen sarkallt magyar alkotmány és ennek az a pontja, mely míg egyrészről elismeri az Árpád-család fiutódainak Örökösödési jogát, másrészről fenntartja a nemzetnek is e család körén belől szabad választási jogát, a mi — a történet tanusága szerint — elég bonyodalmakra szolgáltatott is alkalmat az Árpád-királyok korszakában. Az Árpád-ház fiutódainak kihalása után szállott csak ismét vissza a teljesen szabadválasztási jog a nemzetre, mely e jog gyakorolhatásának akkor nem csak hogy teljes öntudatában volt, hanem valóban a szerint cselekedett is, — mint ezt a történelem szintén eléggé bizonyítja. Es midőn az Árpád-ház fiutódainak kihaltával királyt választott a nemzet: egy uralkodó család fiutódainak a nemzet szabad választása által korlátolt örökjogát újra megállapította, irányadó levén előtte az ősi alkotmány, a melynek egyik pontjában megállapított választással vegyes örökösödés alkalmazásával azután is találkozunk ugy a vegyes házakból származott, mint különösen a Habsburg királyok korszakában I. Ferdinándtól fogva egész a fi-ági elsőszülöttségi örökösödés rendjének 1687-ben történt megállapításáig. íme a vérszerződés első pontjának alkotmányunkban még a királyság felállítása után is háromszáz éven át változatlanul, sőt részben és mint irányadó elvnek majdnem hétszáz éven át érvénye és alkalmazása! Egyik leglényegesebb pontja az ősszerződésnek a névtelen jegyző