Korbuly Imre: Magyarország közjoga illetőleg magyar államjog rendszere, kapcsolatban az ország közigazgatási szervezetével (1877)

Első szakasz: A magyar alkotmány történeti kifejlődése és közjogi jellege

E. K. ELSŐ SZAK. ELSŐ FE.TEZEÍ. szág kormányzatának alkotmányos szellemben vitelére, régibb törvé­nyei megújítása, majd ujaknak alkotása által megszilárdítani és bizto­sítani — habár gyakran sikertelenül is. E korszak első részében, mely I. Ferdinándtól fogva I. Lipótig lefolyt, alkotmányfejlődés tekintetében több nevezetes változás észlel­hető. A királyi szék betöltésére nézve az örökösödési rend határozatlanságát, — miután annak rendje, valamint a nőági örökösö­dés megállapítva nem volt — a még élő király utódjának, még pedig a körülményeknél fogva mindig az első szülöttnek, ki már többnyire német császár és az ausztriai tartományok örökös ura volt, választása pótolta. A mohácsi vész után, csupán a nemesek közönségévé, tehát aristokratikussá alakult megyék, hatalmas fejlődésnek indult poli­tikai élettel, a kormányzat terén való túlkapásokat ugy szólván egye­dül voltak képesek némileg ellensúlyozni, az 1545. 33. t. cz. azon ha­tározatára támaszkodva, mely a megyei tisztviselőknek meghagyja, hogy »ne engedelmeskedjenek ő felsége és helytartója oly rendeletei­nek, melyek az ország köztörvényeibe ütköznek.« Állandóvá lett a ne­meseknek megyénkénti képviseltetése az országgyűlésen, hol azóta, hogy Rákos teréről a termekbe tétetett át a tanácskozás, lassan­kint a két táblai rendszer kifejlődött, mely állandóvá és tör­vényessé azonban csak az 1608. k. u. 1. t. cz. által lett, amidőn (ugyan­azon t. cz. által) az elemeiben már az előtt fenlétezett négy o r s z á­g o s rendnek szervezete is határozott alakot öltött ugy, hogy ez­után az országgyűlésen való részvétel is ahhoz köttetett. — A m. kir. kancelláriának függetlensége (az austriaitól) és önállósága, úgyszin­tén a nádornak, azon esetre, ha a király az országban nem tartózko­dik, a magyar tanácscsal együtt teljhatalmú igazgatási joga az 1608. k. e. 10. és 18. t. czikkekben, valamint ezeket újra megerősítő későbbi törvényekben kimondatott — habár legtöbb király részéről tisztelet­ben nem tartatott is. A vallásszabadság tekintetében az 1605­diki bécsi és 1645-diki linczi országgyülésileg is beczikkelyezett béke­kötések eléggé megnyugtató intézkedéseket tettek, habár az ezentúl is gyakran megújuló sérelmek végorvoslása későbbi időkre maradt. A törvényhozó hatalom gyakorlatára nézve eddig fen­állott elveket az 1635-ik évi országgyűlés azon határozata által látta szükségesnek felújítani, mely szerint »törvényt csak a király és ren­dek együtt alkothatnak«. Az ország területi viszonyaiban és következ­ményeikben mélyen ható változások történtek. Erdély és vele Ma­gyarország több megyéinek különválása, az 1556. kimondott és 1571. tényleg életbeléptetett erdélyi fejedelemség által, valósággá lett. Hor­vátország legnagyobb része, valamint Szeréin, Verőcze, Pozsega és

Next

/
Thumbnails
Contents