Korbuly Imre: Magyarország közjoga illetőleg magyar államjog rendszere, kapcsolatban az ország közigazgatási szervezetével (1877)

Első szakasz: A magyar alkotmány történeti kifejlődése és közjogi jellege

27. §. ALKOTM. VISZONTAGSÁGAI A IIABSBITRG-KIRÁLYOK ALATT. 47 rázdálkodásait a különben gyakran tartott országgyűlések, kellő rend és egyetértés hiányában, nem orvosolhatták; egyes hatalmasok a királyra gyakorolt káros befolyásának mégakadályozása végett felállított országos tanácsnak, 1507. kimondott felelősége is, gyakorlatilag foganatosítható nem levén, oly üdvös eredményekre, melyeket különben az országgyűlésnek felelősséggel tartozó ily tanácstól más körülmények közt, a közügyek alkotmányos vezetésére nézve, várni lehetett volna, nem vezethetett. A király ezen erélytelensége visszatükrözik külpolitikájában is. Sem bátorsága, sem ereje az ellenállásra nem levén, bármily feltételek alatti békére kész volt. így fogadta el kénytelenségből a maga részéről 1491. a német császár által elébe szabott örökösödési szerződést, melyet 1492. és 1498. az országgyűlés indignatióval visszautasított s a mely ezenfelül az 1505-dik évi rákosi végzésre szolgáltatott alkalmat. Nem csoda tehát, ha az időközben mind inkább féktelenebbé vált főurak, a köznemesség buzgó ellentörekvése daczára is, minden hatalmat magukhoz ragadván: a királyi tekintély hanyatlása, a közjövedelmek eltékozlása, a honvédelem ügyének elhanyagolása, a pórlázadásra hozott kegyetlen törvények, a főurak és köznemesség versenygő viszálykodásai, II. Lajos alatt is épen igy folyván a dolgok, csakhamar előidézték a mohácsi vészszel azon szomorú eseményt, mely általában ugy, mint különösen az ország közállapotára főleg következményei miatt lett oly végzetteljessé. V. ö. Bavtal Comment. III. k. Pauler id. értekezését. Ladányi Alkotmány tört. 4-9 —110. lp. és »A magyar királyság alkotmánytörténete* ez. műv. I. k. 155 —476. lp. 27. §. Alkotmányunk viszontagságai a Habsburgkirályok alatt. A mohácsi vész után szomorú napok következtek az országra és alkotmányára. Míg a mindinkább terjedő török uralom az ország lételét, addig absolut hatalomra törekvő királyai annak alkotmányát, még pedig több izben a legkomolyabban fenyegették. Az ország jó ideig három részre feldarabolva, külellenség folytonos támadásai, belvillongások szakadatlan sora és saját királyai által is megrontva, nem egyszer a végromlás széléig jutott s hogy abból, az ország pusztulása és annyi jeleseinek árán, megfogyva bár, de törve nem, épen kimenekülhetett: azt egyedül alkotmánya és szabadságához SZÍVÓS ragaszkodásának köszönheti, mert valóban megtett a nemzet mindent, mit alkotmánya és szabadsága fentartása érdekében az akkori körülmények közt csak tenni lehetett. A törvények szakadatlan sora bizonyítja, mint igyekezett a nemzet befolyását a közügyekre s az or-