Korbuly Imre: Magyarország közjoga illetőleg magyar államjog rendszere, kapcsolatban az ország közigazgatási szervezetével (1877)
Tartalommutató - Bevezetés
20 Ml VEZETÉS. pant szorgalommal s az összes irodalmi szerek felhasználásával. Kétséget nem szenved s már szerző neve is elég kezesség arra nézve, hogy müve, mint tudományos tartalom és belbecscsel biró mü, államjogi irodalmunk legbecsesebb termékei közzé s mindjárt Cziráky mellé sorolható ; habár egyes feltűnő hiányait, s minden alapossága mellett is a fontosabb kérdéseknek csak felületes és néha téves megoldását, elhallgatni nem lehet. Ezenkivül alkotmányunk viszontagságainak csak hibás történeti átnézetét nyújtja, a nélkül, hogy belső fejlődésének is jellemzésébe bocsátkoznék ; egyes államjogi viszonyok és intézményeket pedig csak egyszerűen feltüntet, a nélkül, hogy azok eredete s igazi lényegöknek is mélyéig hatna.3) Az utolsó rendszeres és tudományos tartalommal biró mű az eddig megjelentek közt, a volt derék egyetemi tanár, R é c s i Emilnek 1861-ben közzétett »Magyarország közjoga« cimű becses munkája. Az 1861-ben változott viszonyok hatása következtében a magyar államjog, mint önálló tárgy újra felvétetvén az egyetemi és a jogakadémiai tanulmányok sorába, Récsi, felhozott művében leginkább egy, a 48-diki törvények által előidézett változásokat is magában foglaló s magyar nyelven irt nagyobb terjedelmű kézikönyvet, előadási vezérfonalat akart nyújtani, mely azonban, minden jelessége dacára is, épen mint kézikönyv nem felel meg a célnak, mert rendszeres ugyan az öt fejezetre osztott mű, de mig egyrészről nagy aránytalanság létezik az egyes fejezetek közt a tárgy feldolgozása tekintetében, magoknak az egyes fejejezetekben tárgyalt cikkeknek anyaga is, az egységes felfogást nehezitő módon gyakran szét van tagolva, még pedig ugy, hogy némely kérdések, bár terjedelmesen tárgyaltatnak, de a széttagolás következtében majdnem egészen érthetetlenek; ilyen p. többek közt a területi viszonyoknak fejtegetése is. Jeles oldalát képezik művéiiek a gazdag ujabb és régi irodalomnak és pedig sok helyt sikeres felhasználása , mely tekintetben egyébiránt annyi buzgalommal járt el, hogy gyakran, műve több helyein, a jelesebb közjogi dolgozatokat — mint péld. Pauler több értekezéseit, Bartal, Szalay, Palugyay, Madarassy, Beöthy, Cziráky, Yirozsil, Rosenmann műveinek több helyeit szóról szóra átültette.4) Az egyes államjogi intézményekről és tárgyakról irt dolgozatok tekintetében — melyek e század első évtizedeiben szintén csekély számmal jelentek meg a fentérintett körülményeknél fogva — már sokkal szerencsésebb irodalmunk, mert, főleg az ujabb időben, mindinkább nagyobb számmal jelennek meg az államjog egyes részeit ritka alaposság- és helyes felfogással tárgyazó művek. Az irók egész sorzatát kellene felhoznom ennek bizonyítására; de azt hiszem, elég lesz
