Korbuly Imre: Magyarország közjoga illetőleg magyar államjog rendszere, kapcsolatban az ország közigazgatási szervezetével (1877)

Harmadik szakasz: A honpolgárok államjogi viszonyai

87. §. A RÓM. ÉS G. KATII. EGYHÁZ JOGVISZONYA AZ ÁLLAMHOZ. 213 érvényben levő legfőbb kir. kegyúri jogainál fogva, melyekkel a magyar királyok kezdettől fogva mint egyházak alapitői Magyarországon, pápai adományozás és századokon át folytatott hosszas gyakorlat folytán birtak és bírnak, s melyeket több rendbeli pápai bullák, a konstanczi zsinat végzései és számos országos törvényeink s a magyar egyházi jog elismertek —- a magyar kath. egyház ügyei körül a következő széles jogkörrel intézkedik, mely a magyar kath. egyháznak az államhoz való viszonyát a kellő világításba helyezi. 1) A király adományoz minden nagyobb egyházi javadalmat, azaz kinevez valóságos és czimzetes érsekeket, püspököket, kanonokokat, világi és szerzetes apátokat, prépostokat, még pedig oly értelemben, hogy mindezeket egyenesen kinevezi és nekik a javadalmakat adományozza, nem pedig, mint más kegyúr, azokra nézve csak praesentálja vagy postulálja — a pápának az érsekek- és püspökökre nézve egyedül a megerősítés levén fentartva. melyet a király rendesen a szentszéknél levő követség utján eszközöl. De a pápai megerősítés kinyerése előtt is a magyar király által kínevezett püspökök, a püspökrendi hatósággal járó jogok kivételével, mind egyházjavadalmak adományozása, mind egyéb tekintetben teljes főpapi hatósággal és jogokkaL melyek közjogunk értelmében a főpapokat megilletik, élnek s a püspökség jövedelmét húzzák. Ezen jog gyakorlatában a király a hazai törvények által szabott következő korlátokhoz van kötve: a) Hogy az eg?házjavadalmakat kánonszerü kellékekkel biró alkalmas és érdemes hazafiaknak, nem pedig idegeneknek, jelenleg miniszteri ellenjegyzés mellett, és pedig ingyen adományozza, s sokáig üresedésben ne hagyja (1439: 5., 1498: 67., 1550: 18., 1681: 27., 1791: 15. és 16. t.-cz. stb.). Miután pedig a király, positiv határidőhöz a kinevezésekre kötve nincs; törvényeink (1438: 21.. 1550: 18. 1569 : 39. bev.) egyedül azt kívánván, hogy a javadalmak sokáig üresedésbe ne hagyassanak: világos, hogy devolutio (az adományozási jognak a papára átszállása annak elmulasztása miatt) esete sem állhat be soha. b) A magán, egyházi vagy világi kegyurság alá tartozó javadalmakat a király nem adományozhatja; de ha kétség támad az iránt, természetük mindenkor a király előtt tüzetesen bebizonyítandó, mert ellenkező esetben a királyra származnak át laz 1518: 15.. 1553:9., 1569: 36. t.-czikk tanúsága szerint.), c) A szentmártoni vagy pannonhalmi főapát, a zirczí apát, a csornai és jászói premontrei rendű prépostok a király által neveztetnek ugyan ki. de a szerzetbeli káptalan által választottak közöl; a tihanyi, bakonybéli és dömölki benczerendü riókapátságokra pedig a pannonhalmi főapát jelöli ki a király által kinevezendő apátokat, d) A király az általa kinevezetteket más híva-