Korbuly Imre: Magyarország közjoga illetőleg magyar államjog rendszere, kapcsolatban az ország közigazgatási szervezetével (1877)

Harmadik szakasz: A honpolgárok államjogi viszonyai

184 E. R. HARMADIK SZAK. MÁSODIK FEJEZET. II. Polgári jogok. 73. §. A személyes szabadság biztosítása. A személyes szabadság a személyiség fogalma és lényegéből következik s minden, még absolut államban is tiszteletben tartandó. Törvényeink a szolgaságot és a polgári balált nem is ismerik s a jobágyok is megvoltak — 1848 előtt — ezen szabadság birtokában, amennyiben törvényeink a jobbágyokat is minden önkény ellen, személyi ugy, mint vagyoni tekintetben, védték és biztosították s elegendő ok nélkül a nem-nemes személyeknek a törvény rendes utján kivül való letartóztatását vagy elfogatását rendszerint tiltották (Kálin. I., 58., 1543 : 41., 1630 : 40., 1836 : 10., 5. §.). Jelenleg pedig a jobbágyi állapot megszűntével s az 1848-diki törvények által kimondott jogegyenlőség életbe lépte óta még teljesebb mérvben áll az alkotmány által is biztosított személyes szabadság. Ugyanis az aranybullában foglalt s Verbőczy által is a nemesi sarkalatos szabadságok közt felhozott személyes szabadság biztosítása, hogy senkit sem lehet, a törvényesen meghatározott esetek kivételével, hacsak előbb idézve s a törvénykezési rend utján elmarasztalva nincs, személyében bárkinek folyamodása, vádja vagy kérelmére és senki által letartóztatni —• ma már minden magyarországi honpolgár személyes szabadságának biztosítására vonatkozik. — A törvényben meghatározott esetekben is azonban országgyűlési tagot csak az illető ház, a közös ügyek tárgyalására kiküldött országos bizottság tagjait csak az illető országgyűlés, ennek együtt nem léte esetében magának a bizottságnak előleges jóváhagyásával lehet letartóztatni. A tett helyén nyomban a bűntettesnek elfogatását akárki eszközölheti, a történt feljelentésnek kötelessége mellett. Egyébiránt a büntető eljárás terén a személyes szabadságnak tiszteletben tartására, nem annyira a törvényhozás, mint a büntető törvényszéki gyakorlat, kivált ujabb időkben, nálunk is kellő súlyt fektet; amiért például a házkutatást csakis nyomós gyanuokok alapján s mindig az illető vizsgáló birónak vagy illetékes hatóságnak, rendesen nappal, a vádlott, családbelijei s illetőleg ezek távollétében a szomszédbeliek jelenlétében lehet eszközölni; ily alkalmakkor irományok és levelek vizsgálata vágy letartóztatása hasonlókép a biró által csupán alapos gyanuokok alapján, a levelek felbontása pedig csak annyiban engedhető meg, amennyiben az elfogott vagy letartóztatni rendelt vádlott által vagy ahhoz irvák, s ezenfelül alaposan következtethetni,