Korbuly Imre: Magyarország közjoga illetőleg magyar államjog rendszere, kapcsolatban az ország közigazgatási szervezetével (1877)

Harmadik szakasz: A honpolgárok államjogi viszonyai

170 E. R. HARMADIK SZAK. ELSŐ FEJEZET. 69. §. Nemzetiségi egyenjogúság. Magyarországon kezdettől fogva a honalapító magyar nemzeten kivül még több különböző nemzetiségű honpolgárok laknak, mint utódai azoknak, kik részint a honalapításkor itt bent találtattak s a magyar állam alattvalói, illetőleg polgárai lettek, részint külföldről bevándorolván vagy telepíttetvén, Magyarországon állandóan letelepedtek s honpolgári jogot nyertek. Az előbbiekhez lehet számítani a szláv és román, az utóbbiakhoz az erdélyi és magyarországi szász, német, örmény és szerb nemzetiségű honpolgárainkat. Ezen különböző nemzetiségű honpolgárok és a magyar faj, alkotmányunk alapelvei értelmében egy nemzetet, t. i. az osztatlan és egységes magyar nemzetet képezvén, ebből és az állampolgári jogegyenlőségből következik, hogy Magyarország minden honpolgára, bármely nemzetiséghez tartozik is, annak egyenjogú, azaz egyenlő polgári és politikai joggal biró tagja. Ezen egyenjogúságot az 1868 ; 44. t.-cz. is világosan elismervén, s a különféle nemzetiségű honpolgárok teljes egyenjogúságát minden egyéb viszonyokat illetőleg épségben hagyván — egyedül az országban divatozó többféle nyelv hivatalos használatára nézve állított fel és csak annyiban külön szabályokat, amennyiben ezt az ország egysége, a kormányzat és közigazgatás gyakorlati lehetősége és az igazság pontos kiszolgáltatása okvetlenül szükségessé teszik. Ezen szabályok pedig a következők: 1. a) A nemzet politikai egységénél fogva Magyarország államnyelve a magyar levén, a magyar országgyűlés tanácskozási s ügykezelési nyelve ezentúl is egyedül a magyar ; a törvények magyar nyelven alkottatnak, de az országban lakó minden más nemzetiség nyelvén is hiteles fordításban kiadandók. Az ország kormányának hivatalos nyelve a kormányzat minden ágazatában ezentúl is a magyar, b) A törvényhatóságok jegyzőkönyvei az állam hivatalos nyelvén vitetnek; de vitethetnek emellett mindazon nyelven is, melyet a törvényhatóságot képviselő testület vagy bizottmány tagjainak legalább egy ötödrésze jegyzőkönyvi nyelvűi óhajt; a különböző szövegekben mutatkozó eltérések eseteiben a magyar szöveg levén szabályozó. Törvényhatósági gyűlésekben a szólás jogával birók akár magyarul, akár saját nyelvükön szólhatnak, ha az nem magyar. A törvényhatóságok az államkormányhoz intézett irataikban az állam hivatalos nyelvét használják; de használhatják amellett hasábosán még azon nyelvek bármelyikét is, melyet jegyzőkönyveikben használnak ; egymásközti irataikban pedig akár