Korbuly Imre: Magyarország közjoga illetőleg magyar államjog rendszere, kapcsolatban az ország közigazgatási szervezetével (1877)

Második szakasz: Az ország területének és alkatrészeinek államjogi viszonyai

53. KAT. HATÁRŐRVIDÉKEK MAGYARORSZÁG ALSÓ RÉSZEIN. 133 53. §. Magyarország alsó déli részein felállított katonai határőrvidékek. Magyarország alsó déli része a mohácsi vész után csakhamar a törökök által elfoglaltatott. A török hatalom megtörésével a XVII. század vége felé legtöbb megyéi az alsó vidéknek a magyar sz. korona jogos uralma alá visszakerültek s abban az 1699-diki karloviczi békekötés által is megerősittettek ugyan, de a mai Temes, Torontál, Krassó megyék s az úgynevezett bánsági kat, határőrvidékek területe továbbra is egészen 1716-ig a török hatalom és a temesvári basa parancsnoksága alatt maradtak. Az emiitett török kézben maradt területtel szemben jónak látta a kormány a török uralom alól csak imént felszabadult Bács-Bodrog, Zaránd, Arad és Csanád megyékben, habár csak ideiglenesen is, katonai véghelyeket szervezni. így keletkeztek a nevezett visszafoglalt megyék területén alakitott tiszai, marosi és dunai véghelyek I. Lipót alatt, ki azokba 1694-ben, katonai kötelezettség teljesitése mellett, a még 1690-ben Albánia- és Macedóniából a törökök elől Magyarországba menekült ráczokat telepitette le, — több rendbeli, az ország törvényeibe ütköző kiváltságokkal ruházván fel azokat. Midőn pedig az egész alvidék 1716-ban savoyai Jenő diadalmas hadjáratai folytán a török uralom alól végkép felszabadult, ITT. Károly az ekkép visszafoglalt egész területet, (mint fentebb előadatott) »temesi bánság« név alatt külön provinciává alakítván, egészen katonai módon kormányozta s a török uralom alatt sivataggá és néptelenné vált helyeket német és rácz telepitvényekkel népesítvén be, a letepülteket a nyert földbirtok fejében, mely katonai hűbéri természetű volt, katonai, illetőleg határőri szolgálattételre kötelezte. Ezen telepítést utódai is nagy buzgalommal folytatták. Miután pedig, a »temesi bánság«-nak elnevezett terület felszabadításával a török uralom alól, a tiszai, marosi és dunai véghelyeknek eddigi szervezetükben való további fentartására semmi ok fenn nem forgott, miután továbbá a »temesi bánság« területének külön provinciává alakítása és katonai kormányzata is nemcsak indokolatlan, hanem törvényellenes is volt: a magyar országgyűlés ez ellen több izben (1708—15., 1723. és 1729.) felszólalt s különösen 1741-ben sürgette, ugy a tiszai, marosi és dunai végeknek, mint az egész »temesi bánság« név alatt katonailag kormányzott területnek Magyarországhoz való visszakebleztetését. így jött létre az 1741: 18. t.-cz., mely a visszakeblezést és a nevezett területeknek megyei formába való újból