Korbuly Imre: Magyarország közjoga illetőleg magyar államjog rendszere, kapcsolatban az ország közigazgatási szervezetével (1877)

Második szakasz: Az ország területének és alkatrészeinek államjogi viszonyai

52. §. KAT. HATÁRŐRVIDÉKEK A TÁRSORSZÁGOK TERÜLETÉN. 131 innen »districtus limitanei banalis« czim alatt egy véghelyet, mely később 1689-ben, midőn némely eddig elfoglalva tartott részei Slavoniának a törököktől visszafoglaltattak, a kulpántuli vidékkel egyesittetett s közvetlenül a bánnak, ki 1696-ban az »unnai és kulpai részek kapitányáénak a slavon rendek által megválasztatván, e minőségében a király által is megerősíttetett, közvetve és legfőbb fórumban pedig a bécsi cs. kir. hadi tanácsnak hatósága alatt állott, 1723-ban a petriniai véghely a varasdi generalatustól elvétetvén, ezen báni végvidékhez csatoltatott, — a varasdi parancsnokság a Dráva közelében fekvő s Somogymegyétől önkényüleg elvont »Répás kerülettel« kárpótoltatván. A török hatalomnak megtörésével a XVII. század vége felé legtöbb elfoglalva tartott részei a magyar sz. korona területének, annak jogos uralma alá újból visszakerültek; ezen körülménynél fogva s a török hatalom szembetűnő hanyatlásával szükségtelennek látszott a területi viszonyok tekintetében annyi zavar és törvénytelen eljárásra alkalmat szolgáltatott katonai véghelyi intézményt továbbra is fentartani a kapcsolt részek területén. Ennélfogva I. Lipót, egyedül a károlyvárosi határőri katonai parancsnokságot akarván eddigi szervezetében továbbra is fentartani, 1703. jan. 6. és jul. 10. kiadott rendeleteivel meghagyta, hogy a varasdi parancsnokság megszüntetése mellett, az egész varasdi kat. véghely, úgyszintén a báni végvidék is Slavonország polgári területébe és közigazgatásába visszacsatoltassék. Azon ban Lipótnak ezen rendeletei csakhamar közbejött halála után s a slavonia és magyarországi rendeknek az 1708—15. és 1741-ki országgyűléseken kifejezett panaszai és sürgetései daczára is, nem foganatosíttattak ; sőt azok ellenére III. Károly alatt megkezdődött a katonai véghelyéknek rendszeresebb alakban leendő újjászervezése, mely a károlyvárosi katonai véghelyre nézve (b. Hildburghausen tábornok által) 1735., a varasdi generalátusra nézve pedig, az ugyancsak IIL Károly alatt (szintén Hildburghausen által) készitett s 1739-ben jóváhagyott javaslat alapján, 1742-ben Mária Terézia alatt jött létre. Ezen újjászervezés alapján végleges rendezése és egyes határezredekre való felosztása a horvát-slavon katonai végvidéknek 1750-ben történt a bécsi udvari haditanács előterjesztése alapján s a horvátországi bán, gróf Batthyány Károly és b. Hildburghausen tábornok közreműködése mellett. Ezen végleges rendezés értelmében a károlyvárosi katonai véghely területén 4 gyalog- és 1 lovasezred, a varasdién pedig 2 gyalog- és egy lovasezred szerveztetett. Mária Teréziának 1750. jan. 16-án kiadott oklevele, mely a horvát-slavon katonai határőrvidék végleges szervezetét megér ősitette, a báni katoni végvidéket is továbbra lenhagyván, két gyalogezreddé, 600 9*