Korbuly Imre: Magyarország közjoga illetőleg magyar államjog rendszere, kapcsolatban az ország közigazgatási szervezetével (1877)

Második szakasz: Az ország területének és alkatrészeinek államjogi viszonyai

50. §. FIUME. 125 ügyek Gráczba, a váltó-, kereskedelmi és tengerészi ügyek Triesztbe vitettek feljebb. Ezen intézkedés folytán Fiume jóléte és érdeke Triesztének lón következetesen alárendelve. Ámde nem sokára ezután szebb napok virradtak Fiumére. Mária Terézia ugyanis 1776-ban, bogy a magyar alföldi bő termékeknek kivitelt szerezzen, s egyáltalában, bogy a gyámolításra szorult magyar kereskedelemnek lendületet adjon, fiának, Józsefnek tanácsára is, Fiumét Magyarországnak ajándékozta azon világos kijelentéssel, bogy a fiumei kikötőre is annyi gond fordíttassék, mint a triesztire, s bogy Magyarországra nézve Fiume az legyen, mi az austriai tartományokra nézve Trieszt. Ezen legfelsőbb elhatározást azonnal követte Majlátb Józsefnek királyi biztossá kineveztetése s megbizatása, hogy Fiumét és teriiletét átvegye s uj hivatásának megfelelő mikénti szervezésére javaslatot készitsen. Majláth »a kimélet és összeforrasztás elvét Horvátország irányában is gyakorlandó«, következő szervezési javaslatot terjesztett a királynő elé: a) egy kormányzó legyen elnöke mind polgári, mind katonai ügyekben a fiumei területnek; b) mint régebben, ugy most újra ötven patriciusból álljon a törvényszék; azon perek, melyeknek tárgya ezer frtnyi értéket felülhalad, a báni táblához, a politikai igazgatást illető tárgyak a horvát helytartótanácshoz, (mely 1762—1779-ig állott csupán fenn) vitessenek felébb; c) a közegészségi és kereskedelmi ügyek ellátása a kormányzót s magyar udvari kanczelláriát illesse; d) a váltóügyekben csupán a kormányzó tanácshoz történhessék felebbvitel; e) ezen kormánytanács a kormányzón és alkormányzón kivül három ülnökből álljon 5 f) a végett, hogy a Fiume és Károly város közötti főúton a magyar kereskedés rövidségére más közigazgatási testületek ne tehessenek akadályokat, ez útnak mind Zágrábmegyéhez, mind a károly városi véghelyi parancsnoksághoz tartozott részei ezentúl külön megyét képezzenek, melyet Szörénymegyének lehetne elnevezni, s melynek főispánja mindig a fiumei kormányzó legyen. E javaslatba hozott szervezetet a királynő, a horvát tartománygyülés tiltakozása daczára is helybenhagyván, Majláthot fiumei kormányzóvá és szőrényi főispánná kinevezte. De miután a fiumei terület ily szervezete daczára is, mely azt Horvátországgal is némi kapcsolatba hozta, az ellen a horvát tartománygyülés újból és ismételten tiltakozott s Fiumét egyenesen és egészen magának követelte, s miután másrészt az uj Szörénymegye is a fiumei kerület jogkörébe akart avatkozni: 1779. april 23-án — ép azon évben tehát, midőn a rövidéletű horvát helytartóság a magyar kir. helytartótanácsba olvasztatott be — Mária Terézia egy nagy fon-