Korbuly Imre: Magyarország közjoga illetőleg magyar államjog rendszere, kapcsolatban az ország közigazgatási szervezetével (1877)
Második szakasz: Az ország területének és alkatrészeinek államjogi viszonyai
102 E. R. MÁSODIK SZAK. ELSŐ FEJEZET. körülmények daczára is, melyekben nevezett megyéknek magyar jellege kitüntetve és elismerve lett, nemsokára ezután különös intézkedések történtek. Nevezetesen, mivel az 1700-ban működött és fentebb emiitett bizottmánynak rendezése mellett is számos, e megyékhez tartozó területrészek bekebelezése, a határőri intézkedés s a rácznépnek adott privilégiumok ürügye alatt, meggátoltatott, s mivel égyéb a törököktől e tájt visszaesett megyéi is Magyarországnak előbbi állapotukba visszaállítva és megyeileg rendezve nem voltak; rendelte az 1715: 92. t.-cz., hogy »Pozsega, Verőcze, Szerem, Valkó, (Csanád, Csongrád, Arad, Békés, Zaránd, Torontál, Szörény), mint az ország szent koronájához tartozó megyék visszakebeleztetvén, szokott vármegyei formába öntessenek,« s e végre egy bizottmány küldetett ki; és miután a törvény rendelete nem foganatosíttatott, ugyanazt ujolag sürgetik az 1723: 20.; 1721): 7. s az 1741 : 18. t.-czikkek. Az annyiszor sürgetett végleges rendezés s e végre egy bizottmány kiküldetése 1745. elrendeltetett, de azzal a lényeges különbséggel, hogy nem az idézett törvények értelmében, melyek a nádort bizzák meg a bizottmánynak rendezés végetti kiküldésével, hanem a nádor tudta nélkül az udvar küldött ki egy horvátokból álló bizottmányt, mely egyszersmind a fentebbi törvényekkel ellenkező utasítással láttatott el. E bizottmány tehát utasítása értelmében akkép járt el, hogy a négy megyének részeiből s ezek közt különösen Yalkónak területéből kiszakítván az ott felállított katonai határőrvidékhez szükségelt térséget, a lénmaradt területet, melyhez a szomszéd Kőrösvármegyétöl elszakított némely helyek is csatoltattak, három megyére, Szerem, Verőcze és Pozsegára osztotta s »a horvátországi (slavoniai) bán hatósága alá s ez által Magyarország koronájába visszakebelesítte.« A bizottmány eme törvényellenes eljárását egy 1746. april 27-én kiadott udvari rendelet megerősítette; de nem a magyar országgyűlés, mely 1751-ben az ország Jlyetén csonkításába beleegyezni nem akart, hanem hoszszas és elkeseredett vita után kimondta az 1751: 23. t.-czikkben, hogy ámbár nem bánja, ha a bán hatósága az említett megyékre ki is terjesztetik, ugy azonban, hogy »azok ezután is Magyarország megyéinek tekintessenek, s a magyar országgyűlésre ő Felsége által mindig meghivassanak, s ott az ország egyéb megyéihez hasonlóan üléssel és szavazattal birjanak.« És e t.-cz. rendeletéhez képest Magyarország ezután is megyéinek tekintette Szerémet, Verőczét és Pozsegát, s az országgyűlésre mindig megyénkint hivta meg, aminthogy még az 1832/6 : 26. t.-cz. is Verőcze vármegyét a dunántúli vármegyék közt említi fel s ugyancsak az 183-/G : 5. t.-cz. 1. és 2. §-a; továbbá az 183-/,, : 6. t.-cz. 5. és 8. §., s a 7. t.-cz. 2,3., 5. §-aí a nevezett három megyét, a
