Korbuly Imre: Magyarország közjoga illetőleg magyar államjog rendszere, kapcsolatban az ország közigazgatási szervezetével (1877)

Második szakasz: Az ország területének és alkatrészeinek államjogi viszonyai

88 MÁSODIK SZAKASZ. 2. A magyar állam függetlenségére nézve : Benczúr : Uhgaria seinper libera stb. Virozsil : Jus. publ. Spec. I. 22 — 58. lp. Ladányi : Alkotm. t. 11., 22., 50. §§. Bécsi (Közjoga II. kiad. 157 —158. \.) Magyarországnak a német birodalomtól való függetlenségére nézve felhozott bizonyítékai közt hivatkozik az 1566-iki német birodalmi recessusi-a is, mely szerint — mint Bécsi felhozza — maga Miksa császár és magyar király felszólalt és világosan kimutatta volna Magyarország függetlenségét a német birodalomtól azon alkalommal, midőn a nevezett évben a német fejedelmek Magyarországnak a német birodalomhoz való csatolását tervezték. — Bécsi ez állítása tévedésen alapszik. Maxmilián ily nyilatkozatot nem tett, sőt nyilatkozatából ép az ellenkező tűnik ki. mert megígérte közreműködését arra nézve, hogy Magyarország a német birodalomba olvasztassék. Ugy látszik, hogy ezen Ígéretének beváltására mintegy előlépésül tekintendő azon ténye, hogy 1567. már német nyelven nyitotta meg a magyar országgyűlést. Az 1566-ik évi birodalmi recessusban (69., 70. §.) ugyanis felemlíttetvén, hogy a német birodalom pénzzel és máskép segítette Magyarországot a török ellen, a rendek úgy vélik és velők a császár is, »dass es ist nicht unziemlich oder unbillig, dass zu einer Dankbarkeit gémeidet Land zu Hungern, da es durch göttlich milde Gnade von Feind errett, in etwas Aufnehmen Gedeyen und zu Kráften káme, es dem H. Beich auch zugewandt, verbunden und zugethan, auch gegen andern Feinden wie sichs zutrüge, Uns als Bömischen Kaiser, Ghurfürsten, Fűrsten und Standén beihilflich, beystándig seyn, auch gleichfalls mit in gemeine Beichscontrtbution eingezogen werden sollt.« Erre mondja Maximilián ép ellenkezőjét annak, mit Bécsi szájába ad, hogy azt, a mit a német rendek sürgetnek és óhajtanak »Wir nicht alléin für Uns selbst jederzeit gern befördern, sondern auch unseren Nachkommen dahin mit allén Bleiss zu weisen bedacht sein wollen.« (Lásd Beck : Jus, p. H. Bécs) 1740. 52—54. lp.) 3. Hogy Ií. Sylvester bullájában, melyet a korona küldésekor intézett sz. Istvánhoz, nincs semmi olyas, miből az ország függetlenségére veszély származhatnék, s hogy nincs ok e bullát koholtnak tartani, lásd Kollár : Hist. dipl. juris pat. stb. és De originibus et usu p. pot. legisl. circa sacra műveit. — Szalay L. Magyarország tört. I. 74 — 79. lp. — Horváth Mihály értek, a »Századunk« 1868. 7. és 8. lp. és Szabó Károly : A magy. vez. k. 443 — 444. lp. MÁSODIK SZAKASZ. Az ország területének s alkatrészeinek államjogi viszonyai. 37. §. Az ország területe. Magyarország területe ugy mint őseink által, a honalapítás teljes bevégezte után, kiterjedését a X-dik században nyerte: az egykorú biborban született Konstantin császár és Béla király jegyzőjének adatai után pontosan meghatározható. Az ország határszéleit éjszakkeletről a mai Moldva, keletről és délről a Duna (az Olt vizével való vegyülésétől Belgrádig), a Száva (Belgrádtól innen Petrináig) és az adriai tenger alkották; nyugoti határát a karinóliai és juli havasok, továbbá a mai Pettau, Sömmering környéke s az innen Austriába, sőt