Korbuly Imre: A báni méltóság tekintettel a horvát-, dalmát- és tótországi, nem különben a … történelmi és közjogi viszonyaira (1868)

88 ~ CSétlen ütközet után Horvátországban újra kitört forrongás azt eredményez te, hogy 1408. a dalmát városok, azok tekintélycsbjeit is ideértve, mint Zára, Tragur, Sibenico, Spaláto. Vrana, Nápolyi Lászlónak hódolván, öt ez évi decemberben a tartományba behívták; ki a következő évben bejövén, magát meg is koronáztatta s e tartományt birtokába vette; s jóllehet őcélt nem érhetett, mert haza menni kényteleníttetett, s jóllehet Zsigmond, főleg az 1408-ban szerenesésen bevégzett bosnyák háború után, újra hatalmába keríté is a dalmát városokat, de Zára, Dalmátia birhatásának kulcsa, Nápolyi László kezében maradt, melyet ez 1409-ben százezer aranyért a szigetekkel valamint egész Dalmátia birtokjogával együtt Velencének eladott, minek következménye lön, hogy végre is 1419-ben egész Dalmátia, az egy Raguza és Vegla szigetén kivül, végkép Velence birtokába került és maradt is a jelen század elejéig, mert Zsigmond a hussita háborúkkal, utódai pedig folyton a török elleni küzdelemmel levén elfoglalva, nem értek rá ezen a magyar koronára nézve fontos tartományt visszaszerezni; a ravasz és nagyravágyó Velence pedig, ha érdekei ugy kívánták, még a törökkel is kész volt szövetkezni, csakhogy Dalmá tia birtokát megtarthassa. Ezen korszakban tehát Zsigmond után valamint a tulajdonképiDalmátia nem tartozott a magyar hatalom és kormány alá, ugy a horvátországi bán hatásköre sem terjedt oda ki, bár horvát-dalmátországi bánnak címeztetett, s bár Dalmátia címét folyton használatban látjuk is, mi különben a magyar sz. korona jogainak fentartásatekintetéből történt; másrészt az is igaz, hogy talán ekkor keletkezett szokás s gyakorlatnál fogva Horvátország tengermelléki része Dalmátiának neveztetett el; s a magyar kormányzat és törvényhozás intézkedéseiben valahányszor e korszakban Zsigmond után Dalmátiáról szó van, amint hogy többször van szó, alatta mindig Horvátország tengermelléki része értendő.