Korbuly Imre: A báni méltóság tekintettel a horvát-, dalmát- és tótországi, nem különben a … történelmi és közjogi viszonyaira (1868)

- 89 Engel1) Zsigmond idejére nézve azon véleményben van, hogy Cilley Hermáim, Zsigmond ipja, ki 1406—7-ig* majd később 1423—1435-ig volt Szlavónia bánja, oly hatalommal lett volna felruházva, hogy az 1407—23-ig előforduló bánok tőle függtek volna. Szerintem ezen vélemény nem helyes; mert igaz ugyan, hogy 1406-ban Zsigmond ipját, Cilleyt az ekkor divatozott szokástól eltérőleg mind a három tartomány bánjává nevezte, de, valószínűleg a tartományi rendek elégületlensége folytán, ö e minőségben csak egy évig szerepelt, s az ezután következő években egész 1423-ig mind Horvát-Dalmátország, mind Szlavóniának külön s Cilleytöl épen nem függő bánjai voltak; midőn pedig 1423—1435-ig újra ö viselte a szlavóniai báni méltóságot, hatásköre csakis Szlavóniára terjedt ki, s Horvátországnak ugyan ezen idő alatt külön s Cilleytöl egészen függetlenül intézkedő bánjai voltak: Nagymihályi Albert, majd 1427-től fogva Frangepán Miklós és 1434-től fogva Frangepán János és István. Zsigmond uralkodása alatt akadunk továbbá legelőször példájára annak, hogy egyszerre, egy időben két bánja volt mind a három tartománynak, de nem egymástól elkülönített, hanem egyenlő hatáskörrel mind a három tartományra, ép ugy mint a magyarországi végtartományi bánságokban ez időben két bánt találunk rendesen. Horvátország és Szlavóniában, azonban ekkor még csak kivételesen fordul elő az egész kapcsolt részekre kiderjedö egyenlő hatáskörű két bán példája. így 1403-ban Gordovay Fáncsy László és István testvérek, 1404—1406-ig Bessenyei Pál és Péchy Pál mind a három tartományra kiterjedő hatáskörrel felruházott egymásmelletti bánok voltak. Megjegyzem még Zsigmod uralkodásra nézve, hogy bár alatta az elkülönítés gondosan fentartatott is a horvát-dalmátországi és szlavóniai bánságot illetőleg, mindazonáltal kivételkép 1) Lásd id. müvet a 7. lapon.