Korbuly Imre: A báni méltóság tekintettel a horvát-, dalmát- és tótországi, nem különben a … történelmi és közjogi viszonyaira (1868)

- 87 A Nagy Lajos által állandósított külön horvát-dalmátországi és külön szlavóniai báni méltóság Mária s illetőleg Zsigmond idejében is folyvást fentartatott. Tárgyamhoz szorosan nem tartózván, csak futólagosan említem itt fel azon szomorú catastrophát, melynek előidézői főleg a Durazzói Károly pártján álló horvát főurak s különösen Horváthy János volt macsói bán s cinkostársai valának, s mely hazánk gyászos történetének egyik szomorú lapját képezi. Elég legyen ezt itt csak röviden érinteni s megjegyezni, hogy a Horvátországban mindjárt Nagy Lajos halála után támadt zavarokban keresendő első csirája azon később bekövetkezett eseménynek, hogy a magyar szent korona egyik gyöngye, Dalmátia századokra elveszett Magyarországra nézve; melyhez az, fájdalom! még ma sincs tényleg visszacsatolva.1) Az ekkor keletkezett és nagyon is szétágazott zavarokat Zsigmondnak csak ideiglenesen, félig meddig sikerült elfojtani, de végkép kiirtani nem, belevegyülvén e zavarokban, sőt a lázadóknak nyújtott segélye által azokat előmozdítván Tvartko bosnyák király, ki különben a magyar sz. korona s különösen Nagy Lajos családja iránt hűséggel tartozott. Jóllehet Tvartkó halála után — ki 1389. a pártosok segélyével a tengeri városok nagy részét Zára kivételével hatalmába kerítvén a tengerniellék királyának címezte magát — Gara Miklós horvát-dalmátországi bánnak sikerült a zavarokat elnyomni, s nemcsak Horvátországot a lázongóktól, hanem Dalmátiát is Tvartko utódától Dabissától visszafoglalni ; mindazonáltal a nikápolyi szeren!) A Magyarország s Horvátország közt fenforgó közjogi kérdések kiegyenlítésére kiküldött országos küldöttségnek 1868. jul. 28-án tartott ülésében megállapított egyezményi javaslat 65. §-a értelmében, melyet az országgyűlés is minden bizonnyal magáévá teend, Dalmátia visszacsatolása legközelebb várható.