Korbuly Imre: A báni méltóság tekintettel a horvát-, dalmát- és tótországi, nem különben a … történelmi és közjogi viszonyaira (1868)

- 70 viselő bánnak; míg a későbbi időkben c jövedelmi forrás megoszlott a külön szlavóniai és a szintén külön horvátdalmátországi bánok között.J) Fölemlítendőnek vélem itt azon többek által és méltán fölvetett kérdést, hogy vájjon a bánok hatásköréhez tartozott s illetőleg volt-e jogukban e tartományok számára pénzt is veretni? Ezt eldönteni bajosnak látszik ugyan, mert míg egy részről igaz az, hogy semmi bizonyságot vagy positiv állítást nem találunk arra nézve, hogy ezt tették volna, másrészt az is bizonyos, hogy a kérdéses tartományokban több pénznem fordult elő báni nevezettel; igy előfordul banális corrigia, denarius, obulus stb.; bizonyos továbbá az is, hogy II. Endre idejéig a magyar pénz nem volt divatos az említett tartományokban, s hogy eddig nem is veretett ott a magyar királyok által ugy nevezett királyi pénz, amint ezt bizonyítja II. Endrének 1217-ben a zágrábi egyház részére adott privilégiuma, melyben olvassuk, hogy „licet nunquam Moneta regalis in Regno Banatus sen Ducatus fuerit ab ali quo Rege facta, tamen a successoribus nostris si fieri contingat, quod non credimus, populus ecclesiae mercimonia sua emendo vei vendendo dare non compellatur pro eadem" — mindazonáltal ugy vélem e kérdést eldönthetni, hogy eleinte e tartományokban is a régi pénznem divatozott s használatban meghagyatott; mit bizonyítani látszik az is, hogy még II. Endre idejében értékesebb volt a tartományi pénz, mint a minden évben változtatott és épen ezáltal mindig silányabb értékűvé vált magyar pénz. A későbbi királyok azonban, az Árpádok idejében, verethettek a bánok felügyelete alatt e tartományok l) III. Endrének a tengermelléki s illetőleg a horvát- dalmátországi bánságot Pál brebiri grófnak adományzó levelében olvassuk: Nos itaqne ipsum Banatum maritimum cum omnibns juribus, utilitatibus, redditibus Banalibus stb. contulimus."