Korbuly Imre: A báni méltóság tekintettel a horvát-, dalmát- és tótországi, nem különben a … történelmi és közjogi viszonyaira (1868)

- 75 mely nagyfontosságú tárgy vagy kényesebb ügy elintézése végett maga a király tartott és személyesen vezetett, így például midőn valamely országbáró felett sújtó Ítéletet kellett mondani; amint erről IV. Bélának 1267-ről kelt egyik oklevele tanúskodik, melynek értelmében Ponytot több nemű bűneiért javaitól megfosztja. „Nos — úgymond az oklevél — pro tribunali sedentes cum baronibus nostris, Henrico Bano totius Slavoniae (igy első lielyen) Laurentio palatino et comite Sümeghiensi, Erney bano, judice curiae nostrae et Comite Castriferrei, Chak bano Comite Zaladiensi stb. Egyéb fontos [ügyekben is, mint az ország egyik legfőbb méltóságát viselő országbáró tevékeny résztvett, így például, a többek közt, 1257. a IV. Béla által Ottakár cseh királylyal kötendő béke ügyében kiküldött teljhatalmazottakközt, mindjárt a nádor után, ott találjuk István egész Szlavónia bánját.1) A bán ezen korszakban nem a közkincstárból húzta fizetését, mely nem is volt bizonyos készpénzben fizetendő összegben megállapítva; hanem mindenesetre igen fényes jövedelmének forrásai különfélék voltak. Jövedelmének forrássait, a mennyiben a hiányos adatok után egybeállíthatok, képeztek : a) Az ország nemesei és várjobbágyok által a lakosok részéről, (a nem-nemes osztályt értve, mely a nemesek szolgálatában állott, annak jobbágya levén,) begyűjtendő bizonyos mennyiség, mely a helyi szokás szerint részint mardurina alakjában (nem csupán a nyestadó, hanem minden természetben szolgáltandó adónem értetvén alatta), részint készpénzben szolgáltatott. Az 1270-ki közgyűlés e tárgyban a következőleg nyilatkozik: „Nobiles ac johbagiones castrorum de descensibus Bani debent usque dies Sancíi Martini módis omnibus expediri." Hogy ezen adózás neme ]) Fej. Cod. D. VII. 5, 310. Ip.