Korbuly Imre: A báni méltóság tekintettel a horvát-, dalmát- és tótországi, nem különben a … történelmi és közjogi viszonyaira (1868)

_ 74 — a bánnak a legrégibb időtől fogva szolgáltatott, kitetszik Imre királynak 1199-ki, a zágrábi egyház javára adott privilégiumából , melynek erejénél fogva az egyház birtokterületén lakó nép a bánnak fizetendő ilynemű járandóságtól fölmentetik. „Concedimus itaque, ut nulli Bano populnm ecclesiae memoratae pro descensu seu mardurinarum sive praebendae liceat exactione molestare; sed in omnibus his popidi ecclesiae suo tantum teneantur episcopo." Es hogy ezen szavak alatt nem általánosan a királynak fizetendő adózás, hanem egyenesen a bánnak teljesítendő adó értetik, kitetszik ezen oklevélnek mindjárt az idézett sorok után közvetlenül következő szavaiból. „San cimus etiam et statu incolumi volumus in posterum perdurare, ut tam de mardurinis nostris velproventibus, qui loco mardurinarum exhibentur, quam etiam de porcis, qui in episcopatu Zagrabiensi colliguntur eiusdem loci episcopi decimas integrales percipiant."1) Tehát a neki s illetőleg a királyi kincstárnak fizetendő adótól nem mentette fel az egyház népét. b) Az egyes községek és városoktól a bánnak készpénzben fizetett adók, melyek nyomai okmányilag kimutathatók. Kitetszik ez azon kiváltságokból, melynek erejénél fogva némely szabadalmas városok a bánnak fizetendő adó alól a király által felmentettek. így például II. Endre alatt Nona városa2), IV. Béla idejeb Tragur.3) István egész Slavonia bánjának az arbeiek részére kiadott oklevelében világosan olvassuk: „quarta pars totius lucri et tributi, quae pro Dominó Rege et pro dominó Bano tam de foro quam aliunde in eadem civitate (Jablanich) exiguntur, ad usum 1) Fejér C. D. II. 365. 2) Fejér Cod. Dip. VII7 5, 167-170. 3) ü. 0. V1I7 5, 258-261 lp.