Korbuly Imre: A báni méltóság tekintettel a horvát-, dalmát- és tótországi, nem különben a … történelmi és közjogi viszonyaira (1868)

- 54 részeti főparancsnok a rendes bánnak alárendelve volt, s csakis a hadügyek tekintetében birt szabad rendelkezési s intézkedési jog- és hatalommal, s csak is megbízatása időtartamára. Az egész árpádi korszakban Kun Lászlóig alig akadunk 5 ily tengermelléki bánra, s ezek közt egy olyanra sem, ki egy évnél hosszabb ideig viselte volna e méltóságot s illetőleg tisztséget; hanem egész Kun László idejéig a tengermellék felett is az egész Szlavónia bánja birt hatalom- és hatáskörrel. Kun László idejéig az oklevelek s egyébb történelmi emlékeink kétségbevonhatlan tanúsága szerint királyaink folyton megtartották azon szokást, hogy Horvát- Dalmátés Tótországot egy bán kormányzata alatt egyesítették, s mint kimutattam még a tengermelléki bánság csak igen ritkán és mindig csak ideiglenesen előforduló intézménye sem tesz e tekintetben kivételt. Kun László idejében azonban változás állott be, a mennyiben a tengermelléki bánság állandósíttatván, belőle a régibb idők példájára a szlavóniaitól elkülönített horvát-dalmátországi bánság alakíttatott. Legelőször az oklevelek hiteles tanúsága szerint 1275. jönnek elő a külön bánok újra. Az említett királynak ugyanis ez évről kiadott okleveleinek záradékaiban „Joanne Bano Slavoniae; Nicolao Bano Dalmatiae et Croatiae" neveket olvashatjuk. Ezután pedig állandóan igy elkülönítve jönnek elő Horvát-, Dalmátország és Szlavónia bánjai. Ezen újbóli elkülönítés okát hiába fürkészszük; — azt bizonyossággal meghatározni nem lehet: talán hogy egy méltósággal több legyen, vagy legvalószínűbben a nagyon is széles hatalomkör meggyöngítése végett, melylyel a három tartomány egy bánja birt. Tény azonban, hogy ez idő óta mind Szlavóniának, mind pedig Horvát-Dalmátországnak külön bánjai voltak. III. Endre az utolsó Árpád házbeli király ez elkülönítést nem csak fentartá, hanem még azon szokatlan s ez