Korbuly Imre: A báni méltóság tekintettel a horvát-, dalmát- és tótországi, nem különben a … történelmi és közjogi viszonyaira (1868)

- 53 germellék biztosítása végett; mert Mór gróf „az egész tengeri tartománynak volt szorgos kormányzója." Egész bizonyossággal lehet teliát a felhozott körülmények s hiteles adat nyomán állítani, hogy a tengermelléki bánság eredetét III. Béla idejéből s pedig az 1181-ik évről kell származtatni; mit sem nyomván a latban az, hogy az elnevezést magát is ugyanekkor fel nem találjuk, — e címet „tengermelléki bán" — banus maritimus — később csakis megtiszteltetésből kapván a szükség követelménye szerint koronkint kinevezett felügyelői s hadiparancsnokai a tengermelléki részeknek; mert nem rendszeres, nem állandósított intézmény vala ez, hanem a szükség követelte időleges. Azértis csak igen ritkán látjuk az Árpádok idejében egész Kun (IV.) László idejéig betöltve, valószínűleg azért, mert a veszély e részekben nem volt mindig oly nagy, hogy egy egyenesen e végre rendelt kormányzó gondjait igénybe vette volna, vagy talán mert igen gyakran oly férfiak állottak az egy bán hatósága alatt egyesített három tartomány kormánya élen, mint bánok, kik elegendő éberséggel birtak általános teendőjök mellett a különös gondés figyelmet igénylő tengermellék szemmeltartása és megvédésére nézve. Ezenkívül midőn a hercegek kormányozták Horvát-, Dalmát- s Tótországot, ezeknek bánjai— tekintve a hercegi kormányzat által megszorított s kevesbbített hatáskörük és teendőjöket — ráértek a tengermelléki részekre különösebb gondot is fordítani. E tengermelléki bánság lényegére nézve tehát áll thatni, hogy az nem rendszeres bánság, annál kevésbbé mint némelyek vélekednek, dalmátiai bánság volt — Kun László ideje előtt: hanem a szükség követelménye szerint mindig csak ideiglenesen alkalmazott intézmény a tengeri részek biztosítására. Maga a „tengermelléki bán" címmel nagyobb tekintély és megtiszteltetés kedveért felruházott felügyelő, vagy helyesebben katonai vagy ten.°;c-