Korbuly Imre: A báni méltóság tekintettel a horvát-, dalmát- és tótországi, nem különben a … történelmi és közjogi viszonyaira (1868)

- 52 is, egyrészről a görögök, másrészről a tengeren hatalmas s Zára elvesztése miatt, valamint Dalmátia megszerzésére mindenre kész Velence által, veszélynek látván kitéve, szükségesnek vélte ezen a veszély és ellenséges megtámadtatásoknak annyira kitett rész biztosítására nagyobb gondot fordítani, s ide egy külön és egyenesen e célra szánt parancsnokot tenni, kinek legfőbb kötelessége a tengeri részek oltalmazása és megvédése, s a veszély kellő idejébeni elhárítása lenne, s kinek hatásköre leginkább, e célnak megfelelöleg, hadi tekintetben terjedjen ki. S csakugyan ekkor eleinte csakis hadi, s illetőleg hadi s tengerészeti főparancsnok, főfelügyelő, s valószínűleg oly egyéniség állíttatott e tisztségre, ki a tengermellék megvédésére legalkalmasabb, tehát némileg a tengerészetben is jártas volt. A felhozott körülmények már magukban is elegendők volnának arra nézve, hogy elhigyük, miszerint ilt keresendő a tengermelléki bánság első csirája; de ezzel bizonyító tények hiányában keveset bizonyíthatnánk. Szerencsések vagyunk azonban ez állítás bebizonyítására oly érvvel is szolgálhatni, mely meggyőző erővel bir. Ugyanis a zárai sz. Krysogom kolostor archívumában egykorú kéz által épen a mondott 1181-ik évre a következő történelmi tényt találjuk tárgyunkra vonatkozólag följegyezve : „1181. mense FebruarU, Já&rae, regnante D. Bela Dei gratia Rege Hungáriáé, Dalmatiae, Croatiae. Sententia D. Mauri, Dei et regia gratia Comitis et totius maritimae provinciáé studiosi exercitatoris" stb.1) Ezen egykorú emlék eléggé világosan tanúskodik arról, hogy mindjárt a tengeri részek, s illetőleg egész Dalmátia visszakapcsolásakor — mert az idézett emlék tanúsága szerint ekkor Zára is a magyar királyt uralta — létesíttetett ezen uj intézmény védelmi szempontból, a ten*) Schwandtner T. III. 224. lp. - V. ö. A magyar tört. emlékek első oszt. VI. kötetét 175. lp.