Korbuly Imre: A báni méltóság tekintettel a horvát-, dalmát- és tótországi, nem különben a … történelmi és közjogi viszonyaira (1868)

- 49 fek vő sz. Kozma és Demjén egyházak javára kiállított oklevelében ugyancsak ezen Miklós bán s zalai főispán fordul elő, — miből az következik, hogy nem csak Szlavóniának, de Horvát-, Dalmátországnak is bánja volt Endre herceg kormányzása alatt. Hasonlóképen, hogy még egy példát hozzak fel a sok közöl, az 1217-ikévre a bánok névsorában1) Bánk-ot szlavóniai bánnak látom téve; — miért ? Valószinüleg azért, mert II. Endrének ez évről kelt, s a zágrábi egyház javára kiadott nevezetes tartalmú oklevelének záradékban „Bankone bano" stb. fordul elő. Igen ám, de tessék megtekinteni ugyancsak II. Endrének ugyancsak ez évről szóló, s a spalátói (Dalmátiában) kanonokok javára kibocsátott oklevelét, melynek záradékában szintén Bánk-bán fordul elő; miből ugyanazon következtetés szerint horvát-dalmátországi bán is volt egyúttal. Különben ezekről majd a bánok névsoránál bővebben is szóiandok. Bizonyos tehát, meggyőződésem szerint minden kétségen kivül, hogy már jóval az arany bulla alkotása előtt keletkezett azon szokás, hogy mind a három tartomány kormányzására egy bán adatott; s maga ezen kifejezés is „totius Slavoniae banus" jóval az aranybulla kiadása előtt, már 1205-ban előfordul, mit Stephanus totius Slavoniae banus példája is ez évről eléggé bizonyít. Az arany bulla alkotásakor ez már mint szokásban levő tekintetik, mivel abban egyszerűen csak bánról, egy bánról van szó — míg ugyanakkor két comes curialisról; „praeter hos quatour jobbagiones — úgymond az arany bulla 30. cikkelye — scilicet palatinum, banum, comites curiales regis et regináé, duas dignitates nulius teneat." Kitetszik az eddig mondottakból már, hogy mennyire tévedt Kerchelich, ki ezen egyesítését a három tartomány r) Kerchelich kéziratában a nemzeti múzeum könyvtárában; szintén igy a „Magyar Encyclopaediában" a Bánok névsorában. 4