Korbuly Imre: A báni méltóság tekintettel a horvát-, dalmát- és tótországi, nem különben a … történelmi és közjogi viszonyaira (1868)

- 35 ­dolt vala, de az őseinket ért bal szerencse következtében attól ismét elszakadt, érvényesíteni. László tehát hadával a Dráván átkelvén, az ellenálló pár­toskodókat csakhamar legyőzte, s nemcsak a Dráva és Száva közötti részt csatolta vissza, hanem a tulajdonképi Horvát­országot is a Száva folyótól kezdve egész a havasokig el­foglalta ; mielőtt azonban a tengermelléki részét is Hor­vátországnak elfoglalná, hírül vévén, hogy a kunok orszá­gába betörtek, hadait innen kivonni s ezek ellen fordítani kényteleníttetett. „László király — mondja Tamás spalá­tói főesperes1) —összegyűjtvén bőséges hadait jött és el­foglalta az egész földet a Dráva vizétől egész az Alpesekig, melyek Vashegyeknek hivatnak, semmi akadály sem áll­ván ellene. Azután átment az Alpeseken s az erősségeket és táborokat kezdte megtámadni és sok csatát vivni Horvát­ország népeivel; de midőn ezek egymástól elkülönítve, az egyik a másikat nem segíti, könnyű győzelmet nyerhetett a király. Egész a tengerig azonban nem érkezhetett, hanem hallván, hogy némi nép országába nyomult, visszament Magyarországba." Az ekkép meghódított Horvátország kormányzójává Almost rendelé László, Geyzának fiát. „Urunk Jézus Krisz­tus megtestesülésének 1091-dik évében, midőn Alexius ur Konstantinápolyban országolt; azon időben, mikor László a pannoniaiak királya Horvátországba beütvén, Almos urat, unokaöcsét abban királyul tette, a zárai egyháznak pedig András ur volt tisztelendő főpapja, és én Drago, Praestan­tius püspök urnák unokaöcsé már harmadízben perjel" — e szavakat olvashatni a Mária mennybemeneteléről címzett zárai apácák zárdájának régi naplójában egykorú kéz által feljegyezve, „hogy — úgymond Szalay2) — László király diadalmas hadjáratának évet szabatossággal tudhassunk; *) Hist. Sálon. Cap, 17. 2) A horvát kérdéshez 23 lp. 3*

Next

/
Thumbnails
Contents