Korbuly Imre: A báni méltóság tekintettel a horvát-, dalmát- és tótországi, nem különben a … történelmi és közjogi viszonyaira (1868)

s hogy — ha szabad csekélységemnek így szólani — ennnél fontosabbat tudhassunk ; azt t. i., hogy Almost egyedül csak Horvátországnak tette vezérévé s nem egyszersmint a szintén ez alkalommal visszacsatolt Szlavóniának is, melyet egyenesen Magyarországba olvasztott be s a maga közvetlen kormánya alá vett, a mint ezt belügyeinek rendezésében is tanúsította, Zágrábban püspökséget alapítván s valószínűleg polgári tekintetben is Magyarországhoz mindenben hasonlóvá tevén a megyékre való felosztás s egyéb intézkedései által, melyeket hogy Horvátországra is kiterjesztett volna—azt egyedül Almos kormányára bizván,s egyelőre régi szerkezetében hagyván meg— bebizonyítani vagy állítani távolról sem lehet. Ki merem mondani tehát — a következő fejezetben bővebben is indoklandó — első azon véleményemet s erős meggyőződésemet, hogy László Szlavóniát ez alkalommal Magyarországhoz szorosan hozzá csatolta, s megyékre osztván fel, annak kormányzását, ugy mint a többi megyékét, a főispánok s nádor utján magának tartá fenn, Almost egyedül csak a tulajdonképi Horvátország általa elfoglalt nagy részének tevén kormányzójául.1) László halála után újra lázongani kezdtek a horvátok. A mozgalom élén bizonyos Péter nevü bán állott, -— talán István vagy Slaviz bánja? —ki megvetvén az erélytelen és gyönge Almos tekintélyét, egy párt élén fellázadt s magát horvát királynak kiáltatta ki. Kálmán király, László utóda, a lázongás hírére azonnal Horvátországban termett hadaival, s Pétert az azóta nevéről „Péter-hegy-'nek nevezett guozdi vagy gozdanszky hegyeknél megvervén - - ez ütközetben maga Péter is elesett — a lázadást csakhamar elfojtotta s uralmát egész Horvátországra kiterjeszté. Ugyanakkor szándoka volt a r) Fejér. Cod. Dip. III, 1. 210. lp. a zágrábi püspökség alapításáról ; Kerehelich Hist. Epise. Zagr. 18. lp. Turóczy 56. fej.