Korbuly Imre: A báni méltóság tekintettel a horvát-, dalmát- és tótországi, nem különben a … történelmi és közjogi viszonyaira (1868)

kezdve mindinkább önállóbb színben tűnnek fel, valamint a suprematia is, mit felettök a görög császárok gyakoroltak, csak névlegesnek. Fejedelmeik közöl e korszakban fölemlítendök Tomiszláv 925 körül, utána II. Krescimir 994; Mucimir (997), Dirzisláv, ki királyi címmel első élt — Tamás sp. esp. tanúsága szerint — s ki alatt a horvát birodalom határa Karinthia határától kezdve a dalmát tengerpatig terjedt, s a narentai tartományt és az úgynevezett Chulmiát is magában foglalta; de a dalmát tengeri városok töle is függetlenek maradtak. Utána testvére III. Krescimir s s ezután ennek fia István, atyja az öt követő IV. Krescimirnek, ki 1050-töl fogva „horvát, dalmát király" címével uralkodott. Ezt követte 1073. Zvojnimir, ki a báni méltóságból, a magyar királyi házzali rokonságánál fogva, a törvényes trónutód dacára is királylyá levén, s mint ilyen 1076 óta VII. Gergely pápa által is elismertetvén, 1088-ig uralkodott. Ez Horvátország története a nemzeti fejedelmek alatt, röviden előadva; de alig is lehetne, a kissé bővebb részletezést kivéve, e korszakban felölök többet mondani, — nagyon kevés levén az,mitrólok a történelem hiteltérdemlö adatokban feljegyezett. De e kevés adat is elegendő arra, hogy kimutatni lehessen alaptalanságát azon meseszerű koholmányoknak, melyeknél leginkább az a csudálatos előttem, hogy horvát atyánkfiai azoknak feltétlen hitelt adhatnak még napjainkban is, midőn a történelmi tudományok oly roppant haladásánál a józan kritika még figyelemre méltónak sem ítélheti azon, egy képzelt és elérni óhajtandó lehetetlen jövőből merített álmodozásokat, egy soha nem létezett, s ép azért elő sem teremthető múltról.