Korbuly Imre: A báni méltóság tekintettel a horvát-, dalmát- és tótországi, nem különben a … történelmi és közjogi viszonyaira (1868)

— 16 akkor ennek elsőséget kell adnunk a Baján felett; mit téve, kérdem, hogyan származhatott a bánból baján s hogyan rokonul a két szó egymáshoz, ha a bán alak már jóval előbb fordul elő mint a baján. Nem látom át okát annak, hogy miért kellett volna a bánnak baján-ra változni, sem a bán szó fejlődési processusából logice következtetni nem lehet, hogy a könnyebb kiejtésű bán a nehézkesebb bajánva változott át. De másodszor hitelt érdemlő adatok után ki lehet mutatni, hogy a bán szó és báni intézmény a szláv népeknél igen régi használatú, s hogy annak eredetét legalább is a 7-dik századig föl lehet vinni. Mindenekelőtt két miiről, melyek tartalmokat tekintve egynek vehetők, kell itt megemlékeznem. Az egyik a „Regnum Sclavorum" című, bizonyos diokleai pap által a 14-ik században latinra fordított mü; megegyezik ezzel — egy darabig majdnem szóról szóra — a Marulus Márk spalatói patrícius által 1500-ban latinra fordított „Res gesta Reg. Chroatomm." *) Mindkettőre nézve szükségesnek tartom itt ujolag megjegyezni2), hogy habár a benne előadottakra, mint történelmi tényekre nézve gyanús és meseszerű előadósánál fogva hitelt alig érdemel is, jóllehet többen, különösen horvát atyánkfiai még a tényekre is hitelre méltónak találják;3) mindazonáltal azon véleményben vagyok, hogy ha e két mű az eseményeket illetőleg hitelt nem is érdemel: de a nemzeti intézmények tekintetében, mint a melyekre nézve az események pontos tudása, kritikai megbirálása, részrehajlatlan s elfogulatlan előadása s több efféle képességek annyira nem kívántatnak, több hitelt érdemel már csak régiségénél, valamint azon körülménynél *) Schwandtner Scriptores rer. lnmg. T. III. z) V. ö. a 8. lap. 3) Horváth István: „A slavinokról mint kérkedőkröl" cimü müvében a „Regnum Sclavorumot" legrégibb szláv történeti forrásokhoz számítja.