Korbuly Imre: A báni méltóság tekintettel a horvát-, dalmát- és tótországi, nem különben a … történelmi és közjogi viszonyaira (1868)

- 8 kintetbe nem vehetem; hanem a mennyiben előfordulnának, fölemlíteni s idézni el nem mulasztandom. Röviden megérintem már az általam használt forrásokat és segéd eszközöket is. A horvát-, dalmát- s tótországi báni méltóság eredete történeti s jogi viszonyaira nézve bö forrássul szolgáltak mindenekelőtt az oklevelek, melyekre nézve Fejér Codex Diplomaticusát, a magyar tud. Akadémia által kiadott Monumentákat, a gróf Teleky „Hunyadyak kora11 müvéhez mellékelt Oklevéltárt (10, 11, 12. köt.), valamint azon okleveleket is használtam, melyek a báni méltóságnak a horvát nemzeti fejedelmek alatti állására világot vetnek s LuCÍUSnak „De Regno Dalm. Croatiae et Slavoniae" című s Schwandtner által „Scriptores Rer. Hungaricarum" III. kötetében kiadott müvében foglaltatnak. Bö forrásul szolgáltak továbbá a magyar országgyűlési végzemények, melyekre nézve a törvénytárt s az ennek pótlásául szolgáló nagybecsű müveit Kovachich Márton Györgynek; mint : Vestigia Comitiorum, Suplementa ad Vestigia Comitiorum és Sylloge Decrt. Comitialium vettem igénybe. — Segédforrásul szolgáltak a bánok eredetére nézve Constantinus Porphyrogenneta De administrando Imperio müvének felhozandó fejezetei, s az ö a bánokra vonatkozó előadásával némileg megegyező s azt kiegészítő következő két mü : 1. „Regnum Sclavorum." Egy diokleai pap által latinra fordítva; s 2. az ezzel hasontartalmu: „Res gesta Regum Dalm. et Croatiae," melyet 1500-dik évben Mar idus Mark spalatói patrícius a szintén szláv eredetiből latinra fordított. Mindkettő Schwandtner által a „Scriptores Rer. Hung.u III. kötetében van kiadva, E két műre nézve jónak látom megjegyezni, hogy ámbár Horvát István derék történetbuvárunk is „A szlavinok mint kérkedők" című müvében az említett két müvet a legrégibb szláv történeti műnek tartja is, hor-