Korbuly Imre: A báni méltóság tekintettel a horvát-, dalmát- és tótországi, nem különben a … történelmi és közjogi viszonyaira (1868)

- 9 vát atyánkfiai pedig hitelre méltónak találják: én abennök felhozott történelmi tényeket nagyon meseszerűek és zavartaknak valamint az eddig ismert hiteles történeti adatokkal ellentétben állóknak látom; e tekintetben tehát hitelre méltónak nem találhatom. Azonban azokat, melyeket a nemzeti intézmények előadásánál, s különösen a bánokat illetőleg mondanak, eltekintve a speciális esetnek mint történelmi ténynek valódiságától, melyre az említett müvekben a bánok vonatkoztatnak, — már csak azértis elfogadhatónak vélem, mivel Constantinus, Por. adataival valamint IV. Kresimir horvát királynak egy a bánokat is fölemlítő s alább felhozandó oklevelével mindenben megegyeznek. A segédforrásokhoz számítom még az egy komáknak nevezhető János gvercsei, Tamás spalatói esperesnek, Maduisnak, Pauliis a Pauló-n&k és Turóczy-nak a bánokra vonatkozó előadásait. Ezeken kivül mint segédeszközt a következő derék történeti és közjogi irók és tudósok műveit használtam: Id. Bartal György, Bél András, Benkő, Bonbardi, Botka Tivadar, Engel, Fejér, Farlatus, Forgach Ferenc, Gyurikovits György, Horváth István és Mihály, Ipolyi, Katona, Kállay, Kerchelich, Koller, Kovachich György M., Lehóczky, Lucius, Muratori, Palugyay, Paider Tivadar, Podhráozky, Pray, Pécsi, Szalay, Szabó Károly, Szentiványi Márton, Szirmay, Timon, Virozsil, Zeiller Márton stb. Müveiket adandó alkalommal mindenütt idézni el nem mulasztandom. A magyarországi végtartományi s végvári bánságokat illetőleg irodalmunk eddigelé még nem tud oly müvet felmutatni, mely ezen bánságokkal tüzetesen foglalkozott volna. Ezekről mindössze is csak annyit tudtunk, hogy léteztek s hogy a mohácsi vész ezeket is eltemette. Történetíróink, még a nagyobbak is, csak futólagosan