Korbuly Imre: A báni méltóság tekintettel a horvát-, dalmát- és tótországi, nem különben a … történelmi és közjogi viszonyaira (1868)

- 172 — ezek részéről támasztott veszélyek és fondorlatokat megakadályozza, vagy legalább feltartsa ily veszélyekkel szemben a határok épségét, míg támogatást nyerhet. Ily fontos és többoldalú hivatás megfoghatóvá teszi, ha — akár a magyar szent korona, akár a hűbéres tartományok területén — a határszéli várak, erősségek és helyekből, vagy néhol több megyéből is egy kerület alakíttatott, eleinte talán határszéli parancsnokság, majd bánságnév alatt, — egy erélyes kapitány gondjaira bízatván az. Az ily kapitányok, tekintve teendőik fontosságát, mindig az ország legkitűnőbb s különösen hadi erényekben tündöklő fiainak adatván, országbárói rangra emeltettek, s a horvát-dalmát- s tótországi bánok példájára báni címmel ruháztattak fel. Innen a gondjaikra bizott kerület is azután bánságnak neveztetett el, anélkül azonban, hogy egyjelentöségü és természetűnek tekintettek volna ezek a horvát-dalmát és tótországi bánsággal. Ilynemű bánság alatt azonban nem csupán bizonyos talán nagyobb földterületet és több megyét magában foglaló kerület, hanem néha egy vár vagy erősség is értetett. Ily bánságok voltak már az Árpádok idejében: a Szörényi , boszniai, soi és ozorai, bronchi és kruchoi, melyekhez az Árpádok utáni korszakban járultak még a bolgárországi, zreberniki, nándorfehérvári, jajczai, sabáczi és szerémi (?) bánságok. Összefügg ezen bánságok keletkezése és története Magyarország hűbéres tartományainak közjogi történetével is; amiértis helyenkint erre is kiterjeszkedni s figyelmet fordítani szükséges. Megyjegyzem itt újólag is, mielőtt történetök elöadá sához fognék, amit e mű elején már említettem is, hogy e bánságok eredete- és történetéről, valamint egyéb viszonyairól is, nagyon kevés és hiányos adatokkal birunk. Az oklevelekben is csak igen ritkán s mint már létezők említ-