Korbuly Imre: A báni méltóság tekintettel a horvát-, dalmát- és tótországi, nem különben a … történelmi és közjogi viszonyaira (1868)

A Körös megyében alapított szlavóniai véghelyek eredete szintén ezen időben keresendő. Midőn a törökök Magyarország alsó megyéit, t. i. Szerem, Valkó, Veröcze és Pozsegát feldúlták, Szlavóniába is be-berontottak, s különösen Körös, Kapronca, Császma, s ezek szomszédos vidékein nagy pusztításokat tettek; melyek megakadályozására s különösen a szomszéd osztrák tartományok biztosítása tekintetéből is Ferdinánd 1532-ben katonaságot küldött ide, melynek hadvezérei (Katzianer, Lodron, Schlik, Pekry, Ungnad) Kapronczán székeltek s a körülette fekvő erősségekben telepedtek le. 1534-ben magok a tótországi rendek folyamodtak ezen katonaság állandó meghagyásáért; a mi meg is történvén, főparancsnokaik, hogy Steierország határaihoz közelebb lehessenek, Kaproncáról Varasdra tevék át székhely őket s „Gentium haereditarium in Slavonia Capitaneus" címmel éltek. E föhadi parancsnokok alatt állottak a Kapronczán, Körösön és Ivanichon állomásozott kapitányok, kik eleinte a tótországi rendek közöl választtatván, Tótország közgyűlésein megjelentek s a bán hatóságának is alárendelték magukat. Azonban midőn Károly, Mátyás, Miksa, Ferdinánd főhercegek neveztettek helytartókká, s az említett véghelyek, még pedig mind a (horvát) károlyvárosi, mind a (szlavóniai) varasdi közvetlen ezek parancsnoksága alájutottak: az alájok rendelt többnyire idegen származású katonai parancsnokok a rendek közgyűlésein való megjelenést abban hagyák, s a közhatósági érintkezéstől elvonulva, nem többé az ország polgári törvényei, hanem egyedül a hadi szabályokhoz alkalmazkodván, magukat a bán hatósága alól kivonták. Leginkább pedig II. Rudolf idejétől kezdve, 1576 után történt az említett véghelyeknek elkülönítése, midőn a belső ausztriai rendek kérelmére — kik az említett véghelyek fentartására événkint 548,205 forintot ajánlottak —