Korbuly Imre: A báni méltóság tekintettel a horvát-, dalmát- és tótországi, nem különben a … történelmi és közjogi viszonyaira (1868)

Rudolf ezen intézményt a horvát és vend örökös generalatus címe alatt állandósítá; mely intézkedés folytán az ekkor Horvátországot képviselő károlyvárosi és varasdi véghelyek a bán hatósága alól végkép kiestek, —az 1578 : 15. t. cikk által (melylyelafenforgó körülményeknél fogva az országos rendek az érintett intézkedéshez hozzá járultak) egyedül az köttetvén ki, hogy a helytartó, akkoron Károly főherceg, a bánnal egyetértőleg működjék, „ne qnid sequatur inconveniens libertati regni contrarium." A törökök a kulpai részeket is fenyegetvén, Tótország rendéi a Kulpa folyón innen is véghelyet állítottak ?,báni határszéli kerület" — districtus limitanei banális — elnevezéssel, mivel ez a bán közvetlen hatósága alá tartozott. Midőn pedig a törökök kiűzése után a szávántuli részek is visszaestek, ugyanekkor (a kulpántuli táj a kulpáninnenivel összekapcsoltatott, s ezen az Unna és Kulpa folyók közt elterülő földrész, mint véghely a bán hatósága alá helyeztetett, ki ez alkalommal (1696) „az unnai és kulpai részek kapitánya" címével ruháztatott fel.— Láthatni már a katonai véghelyek alakításának ezen összevont előadásából is, mily parányi térre szoríttatott a bán hatósága, t. i. a nagyban megcsonkított szlavóniai megyékre, s 1689-ig a Kulpán innen alakított báni véghelyre, mely utóbbinak igy is majdnem minden közügyeit katonai tisztviselők kezelték, s a bánon kivül még a bécsi udvari hadi tanács alatt is állt. Ily megsemmisítése folytán a báni tekintélynek, melynél fogva annak minden hatásköre csak méltósága címére lön szorítva, nem csoda, ha Alapy Gáspár, majd ennek utódjai Ungnad Kristóf s a jogai elismerését hiába sürgető Erdődy Tamás bánok egymásután lemondtak, utódaik pedig semmi tekintélylyel sem bírtak. Gyakran pedig egészen betöltetlenül hagyatott e méltóság; amiértis az ország rendéi többször sürgették annak betöltetését már